Szülés Budapesten és környékén, állami vagy magánkórház?

[link]

Ez ugyan a Szent Margit kórház, de leírják, hogy mi alapján oldották fel a látogatási tilalmat.

Én a SOTE-n szültem nem rég és nagyon sokat gondolkodtunk előtte, hogy magánkórházat válasszunk-e, vagy sem. A férjem teljesen rámbízta.

Nekünk még tudatlanul a pro-kontrák:

Magánban: Együtt lehetünk egészen a vajúdás megindulásától odáig, hogy hazamegyünk hármasban. Ha én viszonylag mozgásképtelen lennék, apuka tud segíteni, ugrani, odahozni a babát, stb. Nincs más a szobában, nem kell mások hülyeségeivel is megküzdeni a saját nehézségeimen túl. Nekem ez volt az egyetlen dolog, amiért komolyan elgondolkodtam rajta.

Ellenben ami nem tetszett, hogy pozitív koronavírus teszttel állami kórházba küldenek hiába szól oda a szerződésed. Vagyis bukott az eredeti terv (nekem ez lélekben durva sokk lett volna). A legnagyobb ellenérv számomra pedig az, hogy bármi baj lenne a babával, szállítják állami kórházba. Én ezt problémamentes terhesség mellett is olyan súlyúnak éreztem, ami miatt inkább én legyek kényelmetlen helyzetben, minthogy ilyen szituba keveredjünk. Nomeg ugye azért ez az összeg már egy szemmel is igen jól látható összeg.

Állami: Másokkal összezárva, közös mosdó, nincs látogatás, vacak a kaja, az ápolók pattanásig feszült idegrendszerrel... Hát nemtom.

Végül az államinál maradtam, mint mondtam. Úgy voltam vele, hogyha borzasztó lesz, akkor a tesónál majd magán mellett döntünk. 48 órát féllábon is kibírunk, ha nincs baj, ha pedig van, akkor a lehető legjobb kezekben vagyunk azonnal.

Na most, mivel a SOTE eléggé bent van a susnyásban, azt már korábban megtudtam, hogy igyekeznek az azonos népcsoportokat egy-egy szobában elhelyezni, nem vegyíteni. Ahhoz képest amilyen háborús körülményekre készültem én, nekem pozitív csalódás volt a közeg. Igaz, mindig más orvos jött megvizsgálni, ez fura volt, de a szülésznő fixen ott volt, türelmes volt, támogató, ötletelt, hogy hogy tudnánk kényelmesebbé tenni a vajúdást, stb. Nagyon gyorsan a bizalmamba fogadtam, ami tőlem ÓRIÁSI szó, főleg egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Úgy éreztem, mintha a legjobb barátnőmmel szülnék, valahogy telepatikusan érezte minden gondolatom. A kitolási szakaszra teljesen összhangba kerültünk, így a világos vezényszavai mentén gátvédelemmel, minimális sérülésekkel sikerült megszülnöm a kislányomat. A lehetőségekhez képest szerintem ebből kihoztuk a maximumot.

A gyermekágyon kb. mindenki tojt ránk magasról. Számomra brutál, hogy tányért is magának vigyen be az ember, ha enni akar, de ezen lépjünk túl, tudtam hogy így lesz. Az ápolók és a csecsemősök fejen pörögnek kb. Rohannak egyik helyről a másikra, tényleg le a kalappal, így hát én nem csodálkozom, hogyha egy-egy anyuka "hisztire" úgy reagálnak ahogy. Nekem nem volt rossz tapasztalatom velük, a szobatársaimmal is normálisan beszéltek, de nem voltunk agyon tutujgatva, az tény. Nekem ez aműgy nem is hiányzott. Akkora sokk volt az egész szitu, hogy ennek a feldolgozásához nekem jól jött az, hogy "magunkra vagyunk hagyva".

Csak mondom, hogy én mindennap bőgtem kb. háromszor fél órát minimum. Sokszor azt sem tudtam miért. Hormonok... ha valaki kicsit is csúnyábban szólt volna hozzám, tuti kiborulok. Nem volt rá példa.

Egy szobatársam volt csak a 2 nap alatt, vele jól kijöttem, csomót beszélgettünk, igyekeztünk feltölteni egymást. Bár kicsit furi stílusa volt, de nekem jól esett, hogy mégis van ott egy sorstárs.

Most azt mondom nem ér meg ennyit egy magánkórház, de ez valahol biztosan személyiség és szerencse kérdése is.