Hogy viseltétek lelkileg a szülést, kórházi jelenlétet?

Köszönöm a tapasztalatokat, mára egy kicsit megnyugodtam!

A szülésfelkészítő jó dolog olyan szempontból, hogy őszinte a szülésznő, aki tartja. Elmondja, hogy a kincstári eledel, amit felszolgálnak kb. éhenhalás ellen jó max, de a kismama regenerálódását és a tejbelövellést nem segíti, úgyhogy érdemes kajával készülni. Elmondja, hogy miért olyanok a csecsemősök sokszor amilyenek és hogy senki nem szájbarágós, ha valaki nem kérdez, nem tudják kinek van szüksége segítségre és kinek nem. Valaki rossz néven veszi, ha odaállnak mutogatni, más meg hiányolja, hogy miért nem jön ez kérés nélkül. Azt is elmondta, hogy nem azért nem szeretik éjszakára bevenni a csecsemősök a babákat, mert kegyetlenek és mert nekik ez sok munka, hanem mert biológiai értelemben az a természetes, ha a baba anyukához a lehető legközelebb van. Persze ezt felülírja, ha anyuka nem képes még gondoskodni a babáról szülés után, de minden egyéb esetben húzzák a szájukat, igen.

Szóval tök jól árnyalja valahol a negatív véleményeket, jó meghallgatni a másik oldalt is és így nekiindulni, persze gondolom valahol a kettő között lesz az igazság. Most itt az a protokoll, hogyha minden oké, akkor 48 óra után kipenderítenek mindenkit a kórházból hála a jó égnek, úgyhogy tényleg abban reménykedem, hogy ezt valahogy fél lábon is ki lehet bírni, utána meg épülgetünk az itthon védelmében. :)

A kórházi csoportban a választott orvos és a hálapénz "kiiktatása óta" valahogy sokszorozódnak a pozitív kommentek. Tök jó vélemények vannak az ügyeletben szülésről. Ez is ad egy kis erőt. Mintha korábban a dolgozók viselkedésére kihatással lett volna a feszkó, hogy ki mennyi pénzt kap pluszban egy-egy szülésért.