Hogy viseltétek lelkileg? Mit csináltatok?

Holnapra vagyok kiírva, de teljesen zárt méhszáj, nulla fájások stb.

Kedden be kell feküdnöm. Még igazán nem is beszélhetünk túlhordásról, de én máris nehezen viselem. Nem szeretnék szülésindítást, sem pedig császárt. Nem így képzeltem el:(

És persze már nagyon szeretném a karjaimban tartani a kisbabánkat!

6 nappal hordtam túl a 2. babámat. Mivel az elsőt 4 nappal hamarabb szültem, mint a kiírt, azt gondoltam, hogy a 2. meg fog születni a 38-39.héten.

Így én kb a 39.héttől borzasztóan voltam, minden egyes nap egy szenvedés volt. Nem testileg, úgy nem érdekelt az egész, elvoltam a pocakkal, nem volt kellemetlen tünetem, csak nagy pocakom, nem fájt semmim. Lelkileg viszont, húúú, hát minden nap sírtam, már mindent megtettem, hogy beinduljon a szülés: szex, lépcső, cipekedés (főleg a 22 hósomat, szegény az utolsó héten nem hagytam élni, annyit emelgettem, hátha attól beindul a szülés). 2 naponta kellett járni az orvoshoz Bp túlsó felére, elment vele egy csomó idő, nem mindig tudtam megoldani, hogy a lányomra vigyázzanak, néha jött velem. A telefonom percenként csörgött, mindenki hivogatott, hogy szülök-e már, ez halálra idegesített, volt, hogy 2 napra kikapcsoltam a telefonomat. Próbáltam úgy felfogni, hogy ezek az utolsó napok kettesben a lányommal, ezután már csak hárman leszünk, de nagyon nehéz volt :( Nem kívánom senkinek a túlhordást.Végül a dokival megbeszéltük, hogy másnap beindítja, de szerencsére aznap magától beindult a szülés, és pikkpakk megszületett a 2. lányom (első fájástól kezdve 4 óra múlva már a karomban volt).

Próbáltam még poénkodni is, hogy azért hordom túl, mert elhatároztam, hogy 3 hónaposan szülöm meg :) most meg azt szoktam mondani, hogy én 6 napos gyereket szültem meg :)

Így utólag már mindegy, túlvagyok rajta, de remélem, hogy az esetleges 3. babánkat nem fogom túlhordani.