Hogy viseltétek lelkileg? Mit csináltatok?

Én csak három nappal hordtam túl, de már tűkön ültem. Hiába éreztem jól magam, és tök zárt is voltam, ezért gondoltam, hogy túlhordás lesz, de akkor is, ahogy közelgett a kiírt nap, már akkor is számoltam a fájásokat, amikor nem is voltak. :)

Szóval én is egy kicsit begolyóztam tőle, és az tuti, hogy ha rá kellett volna húznom még többet, akkor elhagytam volna valahol az eszemet...

Próbálj meg arra gondolni, hogy valamikor úgyis ki kell jönnie, bent nem maradhat, és utána úgyis együtt lesztek nagyon sokáig!

én 41.hétre szültem pontosan, 2 nap múlva fektettek volna be. Az a gond, hogy feküdtem bent pocakosan, de se pihenni, se élni nem tudtam, borzasztó szobatársam volt. Mikor már túl voltam a 39. héten, nagyon elkenődtem, próbáltam lekötni magam, takarítás, előre főzés, filmnézés, néha sikerült, néha nem. Ha befektetnek, vigyél sok olvasnivalót, kártyát, én átjártam a szomszédba kártyázni a másik kismamához, hogy ne unjuk magunkat :)

Lelkileg nehéz volt, mert mindenki kérdezte, meg várta, hogy jelezzek, egy idő után elegem lett, nem válaszoltam. Igyekeztem magam biztatni, hogy már csak pár nap... aztán tényleg magától megindult, és onnantól kezdve ezek az emlékek halványulnak, most is úgy kellett "előkotorni" :)

Á én meg tudtam volna őrülni :)

December 27re voltam kiírva, de mivel minden UH szerint nagyobb volt a bébi egy héttel, azt gondoltam talán a szentestét már hármasban töltjük otthon és mindenki azt mondta, hogy nem húzom ki a kiírt napig, mert előtte kb 4 héttel leszállt a hasam, vizesedtem csúnyán és megváltozott az arcom is teljesen.Mit mondjak:nem karácsonyoztunk hármasban:)

27-én magzatvízvizsgálat volt és NST ami 7 perces rendszeres fájásokat mutatott, csak épp nem éreztem belőlük semmit...Ja a méhszáj 3000-es volt.

28-án elment a nyákdugó, onnantól csak a fájásokat vártam, de nem jöttek

29-én magzatvízvizsgálat megint,NST-n semmi, pedig durva jóslóim voltak...

31-én a megint magzatvízvizsgálat, a nyákdugóm folyamatosan ment el, NST-n semmi, mondja a doki 20 perc után, ez semmi, elengedem, hadd menjen haza.Kérdeztem tőle, hogy a szülőszobára nem mehetnék inkább?Aztmondta nyugodjak meg, ez már újévi gyerek lesz:)

Este 10-kor kezdődtek a gyenge de rendszeres fájások, forró zuhany után sem múltak,irány apáért a szilveszteri buliba negyed 12-kor, onnan a kórházba.(Párom megkérdezte, mikor közöltem vele, hogy gyere mert szülünk:Pont most?Olyan jól érzem magam :D Nem volt színjózan:D )

Szegény 2 és fél órát ült a folyosón mire kitámolyogtam hozzá, hogy menjen csak haza nyugodtan, ma nem lesz gyerek, majd hívom ha jöhet.Meg, hogy BUÉK :D

Hajnali 3/4 4-től 8-ig ultrabrutál fájásoktól már nem tudtam pihenni,8.00kor szóltam apának, 8.05-re ottvolt a szülőszobán, én már a szülőágyon.Addigra 1 ujjnyiról 4 ujjnyira tágultam, méhnyak még nem tűnt el, oxi bekötve, fájás közben vizsgálat,nyomjak egyet, segítsek a bébinek.Erre leesett a szívhang 90-re, kérdezték nem baj-e ha megoperálnak, mert nem úgy bírja a gyerek ahogy kéne, mondtam persze.

8.25-kor megszületett a kislányom császármetszéssel és ő a világ legtüneményesebb babája minden értelemben :)

A lényeg, hogy 5 nappal hordtam túl, illetve 4,5-el, de örökkévalóságnak tűnt :)

5 hetes csajszi anyuja

41+4 az első, és 42+0 a második.

Abszolút semmi bajom nem volt, 40+0n mindegyikkel befektettek a kórházba, tudtam, hogy jó helyen vagyok, bármikor és bármi is történik.