Hogy bírják a férfiak a szülést?

A´férjemnek semmi baja nem volt.elsö perctöl az utolsóig bennt volt, vajúda´skor is.Nem is tudom,hogy mit csináltam volna nelküle...

Nagyon jó volt,hogy bennt volt :)

Megkérdeztem férjem:-) Jól viselte, "egyszer csak kint lettünk:-) "

Szóval én este kezdtem vajúdni, jót aludt mellettem, konstatálta minden fájdalmamnál, hogy mennyi az idő:-) Hajnalban már nem tudott aludni, szorgalmazta, menjünk a kórházba, de csak 10-re mentünk be az NST-re.

1-kor felvettek, fél 3-kor burkot repesztettek, fél 6-re meglett a baba.

Végig velem volt, semmi baja nem volt, és fél ő is, hogy hogy fogja bírni, ő semmit nem fog megnézni, csak a fejemnél lesz...

Ehhez képest meglesett szülés után és varrás előtt:-) Pedig akkor nem lehettem szép:-)

Jól bírta, bár elfáradt agyilag is, és a cipekedésben:-) (ő hozta utánam a csomagjaimat)

Hidd el, hatalmas élmény lesz neki, ne fosszátok meg magatokat ettől a közös élménytől.

Leginkább arra kell készülni szerintem, hogy tehetetlennek fogja érezni magát, de erősítsd meg abban, hogy ő annyit tehet, hogy melletted van!

Nem fogja megbánni:-)

Az én párom is úgy jött be, hogy hát nem tudja mennyire fogja bíni, majd meglátjuk :-) De nagyon kellemesen csalódtunk mind a ketten, mert nagyon jól viselte, fogta a kezem, nem esett kétségbe. Sajnálatot egyeltalán nem mutatott, de pont erre volt a legnagyobb szükségem. így egyszerűbbenk tűnt minden. Látta ahogy kibújik a baba, aztán mikor öltöztették, fotókat csinált, utána büszkén fogta a pólyában :-) De sajnos ebben a sürgés-forgásban láttott mindent odalent is mielőtt még elkezdtek varrni, de szerencsére nem undorodott meg tőlem cseppet sem.

2 hós baba anyukája