Első szülés történet?

2 nappal a kiírt dátum után született. Pénteken voltam orvosnál, ott látszódott, hogy nagyon kevés már a magzatvíz, így csinált valami műfogást, amitől akár be is indulhat a szülés 24 órán belül. Utána eléggé fájt egyébként (nem volt előtte jóslóm), de helyváltoztatásra (kiszálltam a kocsiból) elmúlt, úgyhogy nem rohantunk a kórházba. Majd szombat hajnalban fél3kor ébredtem fájdalomra, talán 1-2 percig tarthatott, de ezzel egy időben hallottam egy pukkanást is, és ahogy kiértem a wc-re, láttam ,hogy nedves a pizsim, bár nem nagyon, tényleg kevés magzatvíz volt már. A fájások rögtön 5 percesek voltak, nem volt semmi "bevezető a fájásokba", úgyhogy azonnal zuhanyzás és mentünk is be. 1 óra autóútra van a kórház, 4 előtt értünk be. Szülésznő vizsgált meg, vagy egy órára rárakott a CTG-re, ami nem esett jól, mert sétálni akartam, rossz volt egy helyben ülni. Mire felértünk egyébként már 4 perceseim voltak.

Olyan fél-6 lehetett, amikor beért a fogadott szülésznőm is, de csak párszor benézett és megvizsgált, nem strázsált folyton ott. 7 körül szóltak, hogy le kéne feküdnöm, mert ödémásodik a méhszájam, ennek nagyon nem örültem, mert többször próbáltam lefeküdni azzal a gondolattal, hogy abban a 2 percben, amíg nem fáj semmi, alszom :D, de sajnos ahogy vízszintes pozíciót vettem fel, a fájdalom állandósulni bizonyult. De sajnos 7-kor muszáj volt, úgyhogy ott fekve agonizáltam :/ bejött az ügyeletes doktornő (akinek nagyon örültem, nem csak, mert tökre elégedett voltam vele, de nagyon nem akartam férfi orvost és igen, a legnagyobb fájdalom közepette is átfutott az agyamon, hogy vajon ki lesz a doki). Közös megegyezéssel kaptam kis oxyt, mert már teljesen ki voltam tágulva, de a méhösszehúzódások nem voltak elég erősek. Bekötötték, szóltak, hogy ha értem a tolófájást, szóljak. Na ahogy kiléptek a szobából egyből érezni kezdtem, úgyhogy mehetett is a kitolás. 7:58-ra meg is lett :) az már sosem derül ki, hogy egyáltalán az oxy kellett-e valóban, vagy magától is jött volna a kitolás, mert mire megszületett a babám, addigra az infúzió fele csöpögött csak le.

Volt gátmetszés, kellett varrni, de semmit nem éreztem belőle. Kaptam érzéstelenítőt hozzá, de a doktornő azt is egy fájás alatt adta, úgyhogy alig éreztem. Egyéb fájdalomcsillapítót nem kaptam és később sem volt rá szükség.

Egyik reggel ébredés után enyhe menstruációs görcsöket éreztem, gyorsan el is múltak. Napközben még aztán 2-3 alkalommal éreztem őket, majd este fél 9 körül feltűnt, hogy sokat kemènyedik a hasam. Fél 10-kor elkezdtem mérni a kemènyedèseket, kb 15 percenként jöttek. Megfürödtem egy nagy kád meleg vízben, de nem múltak el. Éjfél körülre kb 11-12 percenkènt kemènyedett a hasam (nem volt fájdalmas). Hajnali 3 körül elmúltak, így aludtam kicsit. Reggel mennem kellett ctg-re, pont 39 hetes voltam. Úton a vizsgálatra jött 2 fájás, pedig hajnali 3 óta egy sem jelentkezett. Ctg-n szépen látszódtak a fájások, de fájdalmasak nem voltak. Kb d.e fél 10 körül kezdtek felgyorsulni az események, ekkor már egyre erősebbek voltak a fájások és egyre sűrűbben jöttek. Sokat sétáltam és mozogtam a következő órákban. 13 órára már csillagokat láttam, ekkor feküdtem fel a szülőágyra. 14 óra előtt megszületett a kisbabám :) kb 5-6 nyomásból lett meg (fogalmam sincs hány fájás volt, egybefüggőek voltak), volt gátmetszès is. Oxit és fájdalomcsillapítót nem kaptam, csak a varrásnál egy kis helyi érzéstelenítést.

Nekem szép élmény volt, nem fáradtam ki túlságosan, nem repedtem szanaszèt (habár a gátmetszès valószínű nem is volt szükséges, csak megelőző intézkedés volt, ha már első baba...), 33 cm fejkörfogattal született. Szülés után még 2 órát bent voltunk együtt a szülőszobában, utána toltak át bennünket a gyermekágyas osztályra. Bababarát kórházban szültem, 3 nap alatt kb 10 percet nem volt velem mindössze.

Egyedül amit másként csinálnék legközelebb: megkérnèm a szülèsznőt és az orvost is, hogy ha nem muszáj legyenek szívesek ne vágjanak. Csináltam gátmasszázst, intimtornát, tényleg készültem rá. 😔 Nem a világvège, de utána 1 hétig engem nagyon szúrtak a varratok (még mindig van pár), fájt a seb is és így 1 hónap elteltével is érzem még mindig. Arról nem is beszélve, hogy maga a varrás is nagyon fájt. Komolyan mondom, rosszabb volt mint maga a vajúdás és a szülés.