Valaki mesélné nekem a szülését? Mondanatok történeteket?

Kulfoldon elunk! 200 km-re a legkozelebbi korhaztol, ahol van szuleszet. A 38. heten elfolyta hajnalba a magzatvizem, de fajasaim meg nem voltak. Mivel messze a korhaz es a babamat se ereztem mozogni, ezert elindultunk. Hajnal 6 korul ertunk oda, mivel szinte semmi fajasom nem volt igy a korhaz hoteljebe kuldtek minket. 11-kor mar eros fajasokkal mentunk vissza. Onnantol kicsit kepszakadas. Teltek az orak, lassan tagultam. Kertem gerinckozeli erzestelenitest! Masnap hajnalban meg mindig csak 8 cm voltam, igy vegre kaptam oxitocint! Onnantol kezdve hipp-hopp mar nyomnom is kellett. A kitolas szerencsere gyorsan ment, igy hajnal 5 korul meg is szuletett a babam. A nyakan volt a koldokzsinor, de szerencsere nem lett baj. Itt a termeszetes szules hivei, igy nem kaptam beontest es gatmetszesem se volt. Viszont repedtem, ezert varrni is kellett. Belul is repedtem, ami nem tett jot a hazaseletemnek! Roviden ennyi!

Egész éjjel nem tudtam aludni, mert gyomorégés, meg derékfájás kínzott, majd hajnalban sikerült elaludnom, és arra ébredtem, hogy pisilnem kell. Felálltam, majd elöntött a magzatvíz. Hívtam a férjem, el készültem. Majd besétáltunk a kórházba (gyalog 5 perc). Fél 5-re (reggel) beértünk a kórházba. Nst-re kötöttek, de a szülésznő haza akart küldeni, mert, higy nem mutat a gép fájást. Pedig akkor már fájt. 6-ra beért az orvosom, akkor már 4 ujjnyira kitágultam. Akkor irány a szülőszoba. 6:39-re meglett a kislányom. Fájdalomcsillapítót nem kértem, gátmetszést csinált a doki (így legalább nem szakadtam). Én nagyon kellemes élményként éltem meg.

Hajnalban elfolyt a magzatvizem, 5 héttel korábban mint kellett volna. Nagyon megijedtem, valamiért azt hittem h meghalt a babám. Hála istennek jól volt. Utána adminisztráció volt, aztán adtak egy kupot amitől WC-re kellett mennem. Utána hagytak vajúdni reggel 7ig és utána megcsaszaroztak. A babám a koraszülött osztályra került. Nekem nem volt olyan jó élmény.

Epp a tesommal beszeltem telefonon a kiirt napom estejen (21.30 kb), amikor felfigyeltem - nekem bizony mintha fajasaim lennenek. Neha valaszolni is alig birtam neki. Mondtam neki hogy bocs de le kell tennem, mert alighanem helyzet van.:) Ejfel korul mentunk be a korhazba, akkor mar rendes 5-6 perces fajasaim voltak legalabb egy oraja, megis leszurt az ugyeletes orvos, mondvan minek is jottem ide, hiszen a mehszaj meg teljesen zart... de azert bent tartottak, csendben elvajudgattam kb hajnal 5-ig, amikor a doki ujra megvizsgalt es orommel konstataltuk hogy mar harom ujjnyira tagultam. Elkezdtek elokesziteni ( beontes, stb), es hivtak a fogadott dokimat. 8.15 korul burkot repesztett, innentol kb orankent-felorankent jott vissza ram nezni. A fajasok egyre elviselhetetlenebbek voltak. Minden egyes "meg varjunk fel orat" a dokimtol egy remalom volt. A legvegen, mikor mar a vilagomat se tudtam, kerdezte a doki hogy mehet-e a csaszar vagy probalkozzunk-e meg - de figyelmeztet hogy az igazi fajdalom csak ez utan jon..:) Hala Istennek a ferjemnek volt eleg lelekjelenlete valaszolni helyettem, hogy legyen a csaszar. A doki erre annyit mondott: " egyebkent en gondoltam, hogy nem fog sikerulni". Rekordido alatt mutoben voltam es eskuszom, eletemben nem vartam meg soha semmit annyira, mint a szurit a gerincembe hogy vegre szunjon a fajdalom... majd pontban delben megszuletett a 62 cmes, 4300 g-os kisfiam. Ui.: a negyednapos viziten az osztvez foorvos mikor bejott a szobaba es ranezett a fiamra csak ennyit kerdezett: "de gondolom csaszarral, ugye..?"

A kiírt után 7 nappal iszonyúan görcsöltem, fájt a hátam. Bementünk a kórházba, ott is maradtam, mert nagy súlyra tippeltek és azt mondta az orvosom az a biztos ha maradok. Másnap már alig bírtam menni, 2-3 lépés után meg kellett állnom annyira görcsöltem. Ülve se volt jó, feküdve se. Nem ettem abban a két napban, a vizet is kihánytam. Pisilni se tudtam. A napok nagy részet a szülőszobán töltöttem, mindig mérték a fájást, ami szerintük semmi sem volt. Én meg majd belepusztultam és csak 2 ujjnyira voltam kitágulva. Azt mondták úgy legyengültem, hogy képtelen leszek szülni.Könyörögtem, hogy császarozzanak meg, de az orvosom várni akart. 3. este már véreset hánytam és továbbra is csak minimális vizeletem volt. Az ügyeletes nővérke mondta, hogy szól, hogy reggel kapjak beöntést. Annyira rosszul voltam, hogy az ügyeletes orvoshoz vitt, aki megállapította, hogy útban van a babám. Ez volt este fél 11kor, éjfélkor után pár perccel folyt el a magzatvíz, addigra az orvosom és a férjem is megérkezett. Kaptam utána beöntést akkor már a férjem velem volt, bent volt végig. reggel 7.03 perckor természetes úton vilagra hoztam 4360 kg-val és 56 cm-rel a kisfiamat. Mindenki meglepődött :) főleg az orvosom! Továbbra is állítom, hogy nagyob fájdalmam volt a szülést megelőző napokban, mint vajúdáskor. A kitolás maga pedig csodálatos élmény volt.

Egy teljesen normális lefolyású terhességem volt, melynek 38. hetétől NST-re kellett járnom. A betöltött 40. héten (nov. 23.) nem lett túl jó az eredmény, magzatvizet viszont nem tudtak nézni, mert csak a külső méhszáj volt nyitva. Ezek miatt másnap is mennem kellett, illetve onnantól naponta kellett volna. Azonban november 25-én szombaton annyira lusta volt a kisfiam, hogy meg nem mozdult volna, valamint a görbe is inkább egyenes volt, így azonnal szülőszobára küldtek ismétlésre. Sajnos az ottani sem sikerült jól, így bennfogtak aznap a kórházban, micsoda ráérzés volt, hogy férjem berakta a csomagom a kocsiba. Aznap még 4 NST-n vettem részt, hol jó volt, hol nem. Másnap reggel ismét a szülőszobán kezdtem NST-n, majd jött egy doki, hogy ő azért csinálna egy oxytocin terhelést, legrosszabb esetben is megszülök. Egy másik lebeszélte róla, mondván, még csak 3 napja hordom túl, várjunk még egy kicsit. Beletörődött a doki, de azért nézne egy magzatvizet. Sikerült neki, tiszta, ja és ha nem bánom, kicsit megpiszkálna, ne ijedjek meg, ha esetleg vérezgetni fogok. Csak nem bírt magával :) Estig tényleg vérezgettem, és NST-kre jártam. Hajnali pontosan 04:09 perckor felébredtem, hogy pisilnem kell. Ki is mentem, és ilyen enyhe mensi szerű görcsöket éreztem, ahogy végeztem, egy jó nagy adag, feltételezem az összes nyákdugó távozott. A görcsölgetés kicsit erősebb lett, sétálgatni kezdtem. Jött is egy szülésznő, hogy miért kóválygok ének évadján a folyosón. Elmondtam mi a helyzet, mondta hogy kezdjem el mérni milyen időközönként jön a görcs, fél óra múlva rám néz. Gyorsan letöltöttem ilyen fájásfigyelő applikációt, mert fogalmam sem volt hogyan mérjem stopperrel. A görcsök még csak erősebb mensis fájdalmak voltak. Jött 04:50 kor a szülésznő, hogy mi a helyzet, hány percesek a fájások. Nem akarta elhinni, hogy 3-4 percenként jönnek és 40-50 másodpercig tartanak, de protokoll szerint hívnia kell az ügyeletes dokit, hogy vizsgáljon meg. 05:00 perckor 1 ujjnyira voltam nyitva, doki szinte legyintve mondta, hogy itt még van idő a baba érkezéséig. Kérdeztem, mikor szólhatok a férjemnek, hogy induljon, mert apás szülést szeretnénk. Elmondásuk szerint marhán ráér indulni. Újabb NST a szülőszobán továbbra is 3-4 perces mensi szerű, szerintem erősödő görcsökkel, a gép nem igazán mutatott semmit, a pocakom sem keményedett. Úgy döntöttek 06:00 körül, hogy menjek szülőágyra, kapok egy minimális oxytocint. Kérdeztem itt ismét, hogy szólhatok-e már a férjemnek, hogy jöjjön. A válasz az volt, hogy meglátjuk az első adag oxytocin után. Gyors burokrepesztés, oxy be, NST-re fel, beöntés nem volt, helyette csak megkérdezték nem kell-e mosdóba mennem, hát kellett. Határozottan erősödtek a fájások, majd 6:40 magasságában mondták, hogy ha gondolom hívhatom a férjem. Mivel gondoltam, hogy beszélni nem fogok tudni, inkább írtam neki, hogy azonnal induljon. Szülésznő következő mondata: következő fájásnál nagy levegő, szem becsuk és nyomjon. Nem emlékszem pontosan, de 6-7 nyomásra 11.27-én 07:00kor igen gyorsan megszületett kisfiam 3920 grammal és 51 cm-vel. Mint utólag kiderült, rá volt tekeredve a köldökzsinór a pici nyakára, ez okozta a rossz NST eredményeket. Szülésznő aggódva kérdezte, hogy válaszolt-e a férjem, jön-e. Ebben a pillanatban pittyent a telefonom, megörültem én is és látszólag a szülésznő is, de csak a bank vont le pár száz forintot összegzett elszámolás feladása jogcímen..:/ Míg stoppolt a doki, már tudtam telefonálni, így gyorsan ugrasztottam is ki az ágyból a férjuram, hogy apás szülés ugyan már nem lesz, de azért jöjjön be megnézni ezt a kis csodát, aki ma már 5500 gramm és 65 cm (7hetes) :) Nálam valahogy teljesen elmaradtak az elviselhetetlen fájdalmak. Én úgy gondolom, alacsony a fájdalom küszöböm, viszont csak egy fájásnál nyögtem fel, hogy "aztamindenit", a szülésznő megnyugtatott, hogy ne jajjgassak ennél csqk rosszabb lesz, hát nem lett, imádtam az egészet és barmikor újra csinálnám :)

El nem tudom képzelni, hogy egy szüléstörténetet miért kell lepontozni..

Igenigen, gondoltam, hogy nem te voltál :) csak úgy általánosságban írtam