Olyan emberek szülésélményére (egész történetére) lennék kíváncsi, akiknek a fájdalomküszöbük nagyon alacsony. Mit hogyan éltetek meg? Én még a vérvételektől is irtózom. Mi hogy zajlott le bennetek? Kistesót szeretnétek?

Elkezdtem leírni, de rájöttem, hogy mindenkit csak megbotrankoztatna.

Annyira fájt hogy azt hittem ott maradok, csalódtam, mert azt hittem a halál torkában valami patoszosabb dologra fogok gondolni, de üres volt az agyam a fájdalomtól, mint egy partra vetett pontynak.

Én utána a gyereket se tudtam ellátni, de úgy is voltam vele, hogy most vigyék is el.

Én úgy indultam neki, hogy háborítatlan szülést akarok, tűvel senki se közelítsen felém, én félek a tűtől, engem hagyjanak békén.

Ebből az lett, hogy az egyébként tökéletes, teljesen tisztán tapintható vénáimat úgy összeszurkálták, hogy a császármetszés után hárman álltak fölöttem, hogy hová szúrják a fájdalomcsillapító infúziót. De már nem érdekelt semmi, csak a gyereket akartam megkapni. 3 napot vajúdtam, de nem megállt a tágulás. Az utolsó pár óra már olyan volt, hogy felőlem meg is ölhetnek, csak ennek a fájdalomnak legyen vége. Aztán beadták a gerincem mellé az érzéstelenítőt. Onnantól csak azt akartam tudni, hogy a baba jól van-e. Mondták, hogy igen, minden oké vele. Ezzel a lendülettel elaludtam a műtőasztalon. Amíg összevarrtak, aludtam. Aztán felkeltem arra, hogy használható vénát keresnek rajtam.

Hali! 🙂

Hát én mind addig amíg nem jutottam el a szülésig azt hittem magas a fájdalomküszöböm. Nos, 11 óra intenzív vajúdás és tolófájás után úgy éreztem helyben ott maradok az ágyon. Igaz alacsony is vagyok, a fiam 4 kiló felett született szóval logikus volt a fájdalom és a szenvedés. A fájdalomtól a fenekem se tudtam letenni(ezáltal szegény gyerkőc is oda-vissza csúszkált bennem), se térdelés, se állás nem ment, kicsit olyan ördögűzéses volt az egész helyzet. Nos akkor és ott azt gondoltam, hogy nekem több gyerekem nem lesz ilyen fájdalom árán, most mégis tervezzük a kistesót.

Szia. Nekem konkrétan nulla a fájdalomküszöböm. Kétszer szültem természetes úton de soha soha soha többet nem fogok még egyszer!!! Az első 8,5 òra volt, fájt , kiabáltam stb. 6 év kellett hogy rávegyem magam a tesòra.

5 hete szültem,21,5!! òra volt. Azt hittem meg fogok halni, könyörögtem hogy császározzanak meg de nem császároztak.... Az utolsò 2-3 òrában azt sem tudtam volna megmondani mi a nevem.... De miután megszületett minden fájdalom elmúlt és amikor a hasamra rakták és megölelhettem annál jobb érzés nincs a világon. Hirtelen elfelejted azt hogy mennyit szenvedtél, kizársz mindent és olyan mint egy “szerelem első látásra” érzés. Mind a két gyerekemnél életem egyik legszebb pillanata volt és most is könnyezik a szemem amikor visszaemlékszem ezekre.

Nekem is hasonló. Azzal, hogy én is azt gondoltam magas a fájdalom küszöböm.

Elég sokáig jól bírtam a vajúdás de aztán a 8-10 cm rész olyan Iszonyat volt hogy semmihez se tudom hasonlítani. Arra gondoltam meg akarok halni csak hogy lehYen vége. Mint a pokol maga. utána mindenki lelkendezett milyen könnyű szülés volt. Hat ha ez a könnyű....

Én is így voltam h soha többet de most két év után újra babát várunk és nagyon izgatott vagyok. A szülés nem tudon hogy lesz. Szeretnek epiduralist kérni.