Vannak olyanok, akiknek meglepő volt a szülés, mert nem járt akkora fájdalommal, mint amire számítottak?

Szia!

Biztos, hogy mindenki másképpen éli meg a szülést. Én nagyon szerencsés vagyok, mert nekem a vajúdás és a szülés összesen 30 perc volt. Mindemellett, amennyire visza tudok emlékezni, nagyon fájt, de amikor kibújt a kisfiam, hirtelen minden fájdalom elmúlt. Olyan érzés volt, mintha évekkel azelőtt történt volna. Igazából szerintem egy nő szülés közben olyan állapotba kerül, hogy nem is nagyon fogja fel mennyire fáj. Van aki jobban bírja, van aki kevésbé.

Szerintem ne ilyeneken gondolkodj, hanem azon, hogy mennyire csodálatos lesz utána :)

4 hetes anyuka

szia!

ne ilyeneket gondolkodj, mert mindenképpen túl kell esned rajta. Én csak azt tudom mondani, hogy mindenki azt mondta, hogy inkább császáros szülés...hát nekem két császáros szülésem volt, hát az sem leányálom. Bár nekem nincs személyes tapasztalatom, de amikor én benn voltam a kórházban, akkor akár mennyi "rendes" szüléses anyukával beszéltem, nagyon hamar túl voltak a dolgon, a fájdalmakon, persze előfordulhat hogy begyullad a seb stb... de én mint császáros, az első szülés után nehezen lábadoztam, ahhoz képest a második császárom, leányálom volt:)

szóval ne parázz, mert amikor már ott vagy, úgyis sodródsz az eseményekkel, és mint mondtam mindenképp túl kell esned rajta, de az utána következő napok, hetek, hónapok feledtettik minden fájdalmadat!:)

egy 5 éves és egy 4 hónapos kisfiú anyuja

Szia!

Én úgy tapasztaltam eddigi szüléseim során, hogy a félelem és szorongás nagymértékben meghatározza a szülési fájdalmat. Amikor az ember fél, eleve egy görcsös állapotban van és ez fokozza a tágulási fájdalmat.Ilyenkor a szervezet szinte önmaga ellen dolgozik, mert a félelem visszatartaná a az ellazulást, a baba születése pedig pont ettől lesz könnyebb. Én csak azt tudom neked tanácsolni, hogy amennyire lehet, maradj nyugodt, fogadd el a folyamatot és akkor annál könnyebben megadja magát a tested, sokkal inkább együttt fog működni veled. A császármettszések nagy számában szerintem ez a nagyfokú szorongás is szerepet játszik!

Az mi kultúránk "elfelejtett" szülni és orvosi beavatkozásnak tartja. Bízz abban, hogy a tested tudja, mit kell tennie!

3 gyerekes, negyediket váró kismama

az első 08:34-es vagyok..

én nem szorongtam egyáltalán, nem féltem a szüléstől, sőt én amilyen állapotban voltam az első terhességemnél a 20. héttől inkább vártam már. Toxémiám volt, ezért fájásaim sem voltak, magas vérnyomás stb., ezért a császár.. a második babámnál pedig voltak fájásaim csak nem tágultam, + még a babám belekakált a magzatvízbe.. ezért a második császár.

Én összesen 6 órát vajúdtam, pedig első baba volt. Abból is az első 3 órában még simán nevetgéltem a férjemmel, beszélgettünk, sétálgattam. Az utolsó 2 óra volt keményebb, de akkor is állva-ülve vajúdtam, mert kényelmesebb volt, de egyáltalán nem mondom, hogy bele kellett halni, annyira fájt. A kitolásnál meg végre lehet "dolgozni", az már nem is a fájdalomról szól, hanem az erőnlétől.

Egyébként nekem sokat segített, hogy a szülésznőm azt mondta, "üdvözöljek" minden fájást. Így minden fájásnál örömködtünk a férjemmel, bízattuk a szervezetem, hogy csak így tovább, jöjjön egy még erősebb és egy még erősebb... Nekünk bevált, rettentő gyorsan tágultam első babához képest, és a szülés is teljesen pozitív élmény volt! Sok sikert!