Van értelme aggódni egy ilyen dolgon?

A sors úgy hozta ,hogy megismertem egy férfit akinek az előző kapcsolatából gyermeke született.

Nem volt tervezett gyermek és a 4. hónapban egy nőgyógyászati vizsgálaton derült ki ,hogy a párja terhes. Pedig gyógyszert szedett és rendszeresen menstruált. Sajnos mielőtt kiderült volna ,hogy jön a gyerek a párom és az akkori barátnője is szakítani akart a másikkal, nem működött a kapcsolatuk. Emiatt kicsit furcsa volt a helyzet ,hogy jön egy gyermek. A gyermek miatt viszont megpróbálták hát ha helyre tudják hozni a kapcsolatukat. Sajnos ez csak pár hónapig tartott, azóta külön neveli az édesanyja a gyermeket az első szülinapját sem ünnepelték már együtt.

A kislányával nagyon jó a kapcsolatom, a párom is nagyon jó apuka, iszonyatosan családcentrikus. Az exe sem tesz nekünk soha keresztbe, igazából nem foglalkozik a párommal, csak és kizárólag a gyerekkel kapcsolatos dolgokat beszélik meg. Úgy érzem a páromba megtaláltam a férfit, a társat és egy jó apukát, nagyon jól kijövük egymással és nagyon sok mindent megtesz értem/értünk is.

A kérdésem amiért kiírom ide nektek az amiatt van ,hogy bár mondhatom minden tökéletes köztünk néha eltöprengek azon ,hogy vajon évek múlva ha eljutunk a családalapításig a párom fogja-e izgatottan és lelkesedéssel várni a közös gyermekünket aki nekem az első lesz neki viszont nem? A párom és családja elmondása alapján sajnos nem tudták úgy megélni ezeket a pillanatokat a volt barátnőjével, nem az az igazi boldog család voltak hiszen egyikőjük se szerette már úgy a másikat. Néha kicsit rossz belegondolni ,hogy a párom már átelte pl. mással a szülést, az apává válást és nem én adom ezt meg neki. Viszont tudom jól ,hogy nekik nem volt választásuk a gyerekkel kapcsolatban. Szerintetek is felesleges az aggodalmam és úgyis minden várandosság, szülés más főleg akkor hogyha mindkét fél szereti a másikat, és szerelmesek egymásba? Volt már ,hogy felhoztam ezt az aggodalmamat a páromnak aki nagyon jól kezelte ezt, és megnyugtatott ,hogy teljesen feleseges az aggodalmam. Azt mondta sajnos ő nem élt meg sokat sem a terhességből sem pedig a közös gyereknevelésből. Úgy érzi velem esélyt kapott egy igazi családra az előző gyermekét is beleszámítva.

Lányok Ti a helyembe elhesegetnétek ezeket a néhai rossz gondolatokat? Hiszen mindenkinek van múltja tudom.. És azt is ,hogy az ő esetük más mint amikor tervezett a gyermek és boldog szerelmes párról van szó. Sajnos nekik a sors ezt a lapot dobta. Csak nőként néha kicsit rossz belegondolni ,hogy ezeket a csodás dolgokat mint a gyermek születése Ő már átélte előttem egy másik nővel.

Köszönöm előre is a válaszotokat, meglátásotokat. :)