Ha választhatnátok a természetes szülést vagy a császárt választanátok?

Nem tudom, melyik fàj jobban. De talàn màshogy fàjnak. Termèszetesen szültem ès ott azèrt dolgoznak a hormonok, hogy elviselhetőbb legyen, egy teljesen màsik tudatàllapotban vagy.

Ìgy èn azt vàlasztanàm.

Volt egy iszonyatos hüvelyi szulesem uh legközelebb csaszar.

De! Ha valaki garantálná, hogy könnyű hüvelyi szules lesz, gatvedelemmel rövid vajudassal és hosszú távú komplikációk nélkül, akkor azt választanám. De erre nincs garancia, uh en soha többet nem vagyok hajlandó szülni. Marad a csaszar.

Azt hiszem, beleásnám magam a hipnoszülés témájába. Ha meg nem engednének 2 császár után hüvelyi szülést, akkor megkérdezném, van-e lehetőség gyengéd császárra.

Lehetetlen megmondani, melyik a jobb út vagy melyik fáj kevésbé. Ez szülésenként teljesen eltérő. Szüléssel kapcsolatos félelmeket, szorongásokat érdemes lenne vagy pszichológussal vagy dúlával átbeszélni.

Szerintem fáj így is-úgy is. Hacsak nem az van, hogy a programcsászárnál reggel 8ra bemész és 8:20-ra már meg is van a gyereked, hanem mint azért elég sok esetben, hagynak vajúdni császár előtt is, akkor lényegtelen a végkifejlet. A vajúdás maga fáj első sorban, nem a kitolás, és a vajúdást azért ha jól tudom, szeretik pcs esetében is valahogy előidézni, mert segíti a gyerek külvilághoz való alkalmazkodását, meg egyébként is, milyen dolog az, hogy egy nő nem szenved meg a szüléssel :D

Én természetes úton szültem, gyorsan és könnyedén, ugyan repedt a gátam kicsit (eskü ez volt az egész folyamatban a legfájdalmasabb amúgy, ha elfogadom a gátmetszést és érzéstelenítenek, azt hiszem ez kimaradt volna), de a szülőágyról én olyan kis virgonckán pattantam le a babával a kezemben már, hogy csak lestem. Azért egy császár komoly hasi műtét, ott ugyan lehet, hogy lazán viseled, de amíg rendesen össze nem forr a sebed, egészen biztosan nem lesz "mintha mi sem történt volna" érzésed, mint nekem volt. Amint a pici kibújt, nekem elvágtak minden fájdalmat, egy kis izomlázam maradt utána, mert puhány kis gumicukor-izmaim voltak (azóta megedződtem), a gyermekágyi vérzést és a pocakom helyén lifegő leeresztett lufit nem számítva kb mintha nem is akkor szültem volna egy órája. Ilyet egy császáros sem fog átélni, mert ott az első felállás kínjáról beszél mindenki, hogy nem tudsz felülni, nem tudsz megfordulni, hát lényegében átvágják a hasfaladat, azért az nem nevezhető semmiképpen sem "természetesnek". Most nem azért, mert ellenzem a császárt, minden elismerésem azoknak az anyukáknak, akik így is képesek voltak ellátni a babájukat, sok esetben akár PIC-re rohangálni vele, amikor sürgősségi és nem programcsászár volt, és természetesen az a legfontosabb, hogy anya és baba is a lehető legjobban jöjjön ki az egészből, de azért tudjuk, hogy a szülés természetes folyamata normál esetben kevésbé invazív, mint mikor felvágnak és kiveszik a gyereket. Szerintem.

Ha választhatnék akkor azt szeretném, hogy a gólya hozza.😀

Viccen kívül, a szülés fájdalmas tortúra, akár így akár úgy, mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya. Én 3 gyermeket szültem természetes úton, és nem fogok hazudni, a hüvelyem erősen kívánni valót hagy maga után, köszönő viszonyban sincs korábbi önmagával, csak műtéti úton állítható helyre. A császár gyorsabb, a vajúdás óráitól ugyan megszabadul és alul is rendben marad az ember lánya, de a felepülés biztosan ezerszer nehezebb és rosszabb mint egy sima szülés után. A természetes szülés amilyen fájdalmas olyan elementáris erejű és eufórikus, hogy az ember más világba kerül teljesen, nekem mind a 3 fantasztikus élmény volt, simán átélném még többször is, de több babát már nem fogunk vállalni.