Mi baja van a feleségemnek szerintetek? Miért csinálja ezt?

Szülés utáni depressziója van valószínűleg. Covid van, ott egy pici gyerek, aki egyfolytában csak sír, nem lehet elmenni sehova, be van szorulva a négy fal közé, plusz a hormonok is kitolnak szülés után a nőkkel. 2-3 órára vedd át a gyereket, addig ő hagy aludjon, hagy pihenjen, vagy menjen át valamelyik barátnőjéhez, vagy fodrászhoz, kozmetikushoz, hogy újra nőnek érezhesse magát. Vagy engedd neki tele a kádat meleg vízzel, tegyél be illat gyertyakat meg zenét, hagy lazuljon kicsit.

Ha ezek hatására se javul semmi, akkor érdemes pszichológushoz fordulni.

Nem feltétlen depresszió, szerintem, ilyenkor a hormonok is össze vissza játszanak az emberrel.

Nekem is voltak hangulatingadozásaim, de az idő elteltével javultak. Az első hónapok azért elég kemények. Monoton, éjjel - nappal csak a baba, kevés alvással. Idővel jobb lesz, főleg, hogy jön a jó idő.

Nekem az segített, hogy minden nap lementünk egy nagyot sétálni (menjenek akár délelőtt és délután is), és séta közben más anyukakkal is osszefutottam, ismerkedtem. Így máris jobb lett a napom, nem lett annyira monoton.

Persze, ha idővel sem javul akkor szülés utáni depresszió, akkor segítséget kell kérni.

Azért, mert 0-24-ben agyon van terhelve. Felelősséggel, minden teendővel + kialvatlan, ideges, nem tud feltöltődni.

Kvára el van fáradva és csak az hiányzik neki, hogy napi pár óra énideje legyen, ami baba mellett nincs!!

Nevezhető ez depressziónak, aggathatnak rá ilyen címkét de valójában az van, hogy rájött milyen is az anyaság a valóságban és úgy érzi, nem bírja ezért szinte összeroppan és hogy könnyítsen magán, sírással oldja a feszültséget.

Elsősorban segítség kellene neki, hogy picit vissza tudjon töltődni és nem rögtön pszichodoki.

Nem csodálkozom a nejeden, mert én konkrétan már ki akartam ugrani az ablakon, annyira kevés volt a napi 1 óra alvás a pici mellett, meg az állandó figyelés, etetés, gondozás, aggódás, hogy mindent jól csinálok-e, a FELELŐSSÉG és végül úgy éreztem, hogy összeroppanok. Aztán idővel jobb lett, de a családom nélkül már nem élnék.

Ezúton is hatalmas respect az egyedülálló anyáknak, kemény meló az anyaság és sajnos csak a baba születése után kezdődik a hétpróba!

(jó, tudom, vannak szuperanyák meg terminátorok, akik egyszerre 6 gyereket szoptatnak és alvás nélkül is mindig mosolyognak miközben a negyedik diplomamunkájukat írják két befőzés között, de nem mindenki ilyen..)

Pihenjen! Ha hazaérsz a munkából, próbálj a feleségednek segíteni. Neki sajnos nem csak 8 órából áll a műszakja.. Kitartás!!

Ha nem tudsz otthon maradni, beszéljétek meg, hogy édesanyja, testvére, barátnő, esetleg, ha jóban vannak anyukád nem tud -e segíteni. Ha nem sikerül átlendíteni, akkor pszichológus is opció.

Borzasztó nehéz az eleje, keresni kell közös ritmust, alvási lehetőségeket, van aki rugalmasan tud idomulni a babához, más meg küzd az új helyzettel, nem alszik, csak állandó őrként és etető robotként funkcionál, és beleroppan a megfelelési kényszerbe. Beszéljelek sokat, és támogasd, hogy merjen szólni, hogy mi tudná tehermentesíteni, vagy feltöltődni.