Szülès vagy csàszàr?

Utolsó! Sz.r lesz. Mindkét mód nehéz, de túl leszel rajta és lesz a gyönyörű kisbabát! Nyugodj meg!

30. én leírtam hogy már másnap mentem minden felé. Nem kamu.

30as, remélem neked jobb lesz mint nekem. Én napokig zokogtam a fájdalomtól császár után, pedig nem vagyok az a fajta aki elhagyja magát. Inkább nem szülök még egy gyereket de azt a másfél hónapos poklot nem akarom még egyszer. Plusz a baba arcát is megvágták, ott a nyoma a mai napig( két éves lassan)

Jézusom 33 hogy a fenébe tudták megvágni szegényt? Én azt hittem mióta lent vágnak nem hosszába, azóta nincs ilyen. Ez azért elég kemény. 😯😮

35- ös Budapesten szültél és ha igen melyik kórházban? Eddig császárra a Margitot ajánlották.

Honvédben szültem :)

Én programcsászáros voltam. Szörnyű terhesség után azt mondtam, ha csak a császár részén múlna még ötöt bevállalnék. Tőlem addig vitték el a gyereket, ameddig megvizsgálták szülés után, utána apuka egyből hozta az őrzőbe és végig velem volt onnantól a babám. Nekem már ott az első hat órában nem voltak olyan problémáim, hogy nem tudok mit kezdeni magunkkal. Az első szoptatás ahogy hozzám került a lányom összejött, az apja segitett oldalra fordulni, utána pár órával később már ki tudtam támasztani annyira magam a karommal, hogy felhuzzam magam kicsit és forduljak. Hat óra múlva jött a nővér hogy próbáljak meg felállni, elmenni pisilni, fürdeni, segítség nélkül sikerült minden, mentem is az osztályra a lányommal. A bazi magas kórházi ágyra nehéz volt felmászni nyilván, de úgy láttam ez a két spontán szülő szobatarsnak sem ment valami simán. Hárman voltunk egy szobában, de én jarkaltam ki a legtöbbet a folyosóra sétálgatni a gyerekkel. Szülés utáni nap én törökülésben szoptattam, a szobatarsam meg azt sem tudta hogy üljön úgy fajt neki a gátrészen. Tudom undi téma, nálunk feltétel volt, hogy szülés után egyszer legyen széklet, a szobatarsak nem mertek nyomni, mert olyan nagy élmény volt a termeszetes szülés után (mondjuk én meg attól féltem, hogy kiszakad a varrat, de volt már előtte hasi műtétem így ezt már átéltem és tudtam, hogy nem reális félelem), az egyik emiatt inkább hashajtót kért és ráhúztak plusz egy nap bentlétet. Csütörtöki napon szültem, utána kedden volt varratszedés, úgy jöttem ki a kórházból hogy futottam a buszhoz, hogy el ne menjen előttem, tehát annyira vészesen rosszul nem voltam, pár nappal később mentünk először sétálni, ismerősök úgy állítottak meg, hogy meg nem mondtak volna, hogy egy hete szültem, olyan fürgén járkálok. Hét héttel szülés után már lejártam a lányommal tornázni, két éve szültem, azóta sincs semmi panaszom, sem a menzeszt illetően, sem a heggel kapcsolatban. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek jó élmény a császár, de nem is mindenki éli meg halálosan rosszul, bár szerintem ugyanez elmondható a termeszetes szülésről is.

Programozott császárt akartam, elintéztem. Nem bánom. Azért írok, hogy pozitiv példât is hallj. Fogadott dokim volt. A babât a férjem még a műtőben megkapta, amíg engem varrtak. Pólyában az őrzőbe mâr ő hozta a lifttel. Az őrzőben kértem, hogy mellre tegyem azonnal, így is lett az orvosom küldött egy nővért segített. Egy órât lehettek az őrzőben a férjem és gyermekem. A maradék 5-ben 3* jöttek vénás fájdalomcsilit adni, az orvosom telfonon beszélt többször a nővérrel aki rám vigyázott. Ittam vizet, hozott kekszet, ettem is. A fejem nem emeltem meg, mert a spinál miatt nwm akartam fejfájásr, nem is lett. 6 óra múlva jöttek, hogy zuhanyozzunk. Elmondták, h nem segíthetnek felállni, de elmondják hogy kell. Kicsit fájt, de semmi durvulàs nem volt. Még viccelődtem is hogy hogy szerencsétlenkedem. Màsnaptól még tabletta formájában sem kértem fájdalomcsilit. Nem àllítom, h mindenkinek ilyen, de nekem erre volt ráállva az agyam. Így akartam szülni (császászârszülés, ez a neve), így én mindent úgy fogtam fel, h ezt akartam, ha nehézség is van, semmi baj âtmeneti. Előtte sokat beszéltem olyanokkal akik progicsászârt választottak, kaptam sok tanácsot mindenre, fel voltam készülve, tudtam mi utàn mi lesz stb. Én nem vágytam egy kiszámíthatatlan hüvelyi szülésre, ahol majd oxitocinnal, ilyen olyan indítással akâr, kikönyökléssel, természetes tágulàst meg nem várva, EDA-t majd megtagadva (jajj még nem adunk, jajj mâr nem adunk) akár vákummal kirángatva, rákényszerítve a gravitációellenes fekvő pózra kierőltetik belőlem a gyereket mondván "gyerek még bent nem maradt" ok, csak nekem nem volt mindegy, hogy jön ki. Én örülök a döntésemnek, kívánom akárhogy döntesz, sikerrel járj, és végül örülj neki te is.