Milyen lesz szülni?

Hűha, jól megrémisztitek szegény kérdezőt 😂😂😂 tény hogy nagyon fáj mikor jönnek a fájások. De ki lehet bírni. Nagyon sok minden az agyadban dől el.Nekem élmény volt, sőt nagyon jó élmény. Sokat segített az is szerintem hogy végig aktív tudtam maradni. Rengeteget mozogtam, 7. hónapig túrázni jártam, gombát szedni, úszni...Ha tudsz, mozogj sokat, tornázz, csinálj gugolásokat. Amúgy én mielőtt terhes lettem, kijelentettem hogy márpedig engem császározzanak,mert én nem fogok kínlódni, és a baba is hamar meglessz. Aztán bele gondoltam hogy mégis ha lehet, szeretném megtapasztalni milyen természetesen megszülni egy pici bábát. Kíváncsi voltam és nagyon vártam. Felkészültem hogy biztos nagyon fog fájni( bár erre nincs hogy felkészülj)de ez kell hogy a picurkád a karjaidban tarthasd. Úgy vettem hogy ez egy természetes dolog lessz, és ha más kibírta, akkor én is kifogom. Aztán végül elfolyt a vizem, és kb 3 óra alatt meglett a kisfiam, semmi külső behatás(oxi vagy fájdalom csillapító) nélkül. Bár mikor varrtak, adhattak volna valamit. Fontos a környezet is,nekem nagyon kedves "társaságom" volt. Végig biztattak és viccelődtek, hogy vegyék el a figyelmem a fájdalomról.

Úgyhogy ne izgulj, jó lessz, ügyes leszel. Gondolj arra hogy mindenki azt mondja milyen rossz aztán még be vállalnak egy-két kistesót, szóval.... 😁 Könnyű baba várást.

Indított szülés volt, 6 óra mulva lett meg. Közben 3 óra mulva oxitocin, egy óra tolás. Lényegében a fájdalmas rész 4 óra volt.

Ilyen mértékű fájdalmat nem hittem, hogy kibírok, a gyors menetelés eredménye, aztán a pokol, hiába tagultam, tér aranytalansag miatt, nem fért ki. Vaakuum lett végül. Az utolsó órában, a kitolás az maradandó rossz élményt okozott. Azt hittem baj lesz, kétségbeesett fejek szemben velem, egyre több doki, nővér.

És egészséges a kisfiam teljesen. 5 éves már. Nagyon féltem akkor, hogy baj lesz.

Mégis, a nagy fájdalom ellenére olyan gyorsan történt minden, hogy pont ezért éreztem úgy, hogy kibirom. Erőm épp elfogyott, de valahogy más tudatallapotban voltam, a fájdalomra alig emlékeztem utána is, csak az érzésre hogy nyomom és semmi...

Senki sem szépít, nagyon fáj de ki lehet bírni. Mire ida jutottam én már felkészültem, ez ad is egy erőt a fájdalom elviseléséhez. Pl egy erős menzesz görcs ig tudjuk mi vár ránk, míg hétköznap arra gyógyszert veszek be, akkor addig a részig kb szúnyog csípés fajdalomként kezeltem. Mert fejben már vártam és birtam, így tényleg nem is viselt meg. Ez utána még kitart egy darabig, utána meg jön az a tudat állapot, hogy csak csinálod, mindjárt jön a szünet, a légzés segít, csinálod, huh vége, pihi, kibirom a következőt is. Aztán mire elviselhetetlen, addigra delírium kb, akkor meg azért bírod ki. Ha szerencséd van, 3 tolasbol megvagy. És vége is.

Én repedtem, de már kb nem is éreztem hogy ott matatnak.

És a boldogság hogy kint van, kibirtam, ennyi volt, vége elfeledteteti hogy 2 órája nehéz volt.

11

Azért a 3 órás szülésed ne mérd egy mondjuk fél naposhoz. Tudod minden szülés más és mindenkinek más a fájdalom küszöbe. És nem, nem fejben dől el sokszor. Én is végig aktív voltam. Nem féltem mert tudtam, hogy ez a dolgok rendje. Aztán szenvedtem fél napot. Igen szenvedtem mert már nagyon kínoztak a fájások. Aztán sürgősségi császár lett.

Én is azt mondom, jobb ha készülsz a császárra is. Jobb ha tudod utána mit hogyan, meg lelkileg is felkészülsz. Mert ha nagyon beleéled magad h természetes szülés aztán meg nem jön össze, akkor meg tud viselni lelkileg. Tapasztalat. De ha érdekel írj privátban. Szívesen mesélek róla

#11

Kedves 18as ne haragudj, nem tudtam hogy ez a kérdés csak azoknak szól aki minimum fél napot vajúdott. Minden tiszteletem azoké a nőké, akik ilyen nagy szenvedés között hozza világra gyermekét. Igen, én szerencsésebb voltam mert könnyebb volt. Sajnálom ha ez sokakat bánt. És én nem hasonlítom magam senkihez, te mondtad hogy minden szülés más, és mindenkinek más a fájdalom küszöbe, de azért én fogjam be a számat mert csak 3 órát szenvedtem. Tudod te hogy nekem mennyire fájt, netán ott voltál!? Igenis fájt, de én másképp éltem meg, és egy szép emlék maradt. Nem dicsekedni jöttem, de gondoltam jó ha tudja a kérdező hogy nem csak rém történetek vannak. Miért bánt ez olyan sok mindenkit?

Amúgy azt mondtam "sok minden a fejben dől el", nem azt hogy minden...nehéz ez a magyar nyelv értelmezése, ugye?

Nekem is lehetett volna sokkal rosszabb, akár komplikációk is akadhattak volna. Attól boldogabbak lennétek? Vagy attól a ti szülésetek könnyebb lett volna? Frusztráltak kell legyek, ha azért utálok valakit, mert picivel jobb volt neki, mint nektek (akik lepontoztak).

Kedves kérdező, kívánok még egyszer minden jót és könnyű szülést.