A régi időkben, amikor még nem volt ultrahang, császármetszés, kórházban szülés, akkor egy méhszájat fedő lepény egyenlő volt a tragédiával?

Én azt gondolom, hogy attól még voltak orvosok, bábák, varázslók akárkik (hacsak időben nem az elő emberekre gondolsz), akik kézzel sok mindent meg tudtak oldani, így a vizsgálatot is, amivel fel tudtak ismerni dolgokat és lehet megoldás is volt néhány komplikációra, csak biztos iszonyú fájdalommal járt mindegyik..

Pl farfekvéses szülés vagy a fekvés megfordítás tuti bevett módszer volt.

A többi meg gondolom zsákbamacska. Általában a terhesség gondtalan, mert a test ki van találva a kihordásra, ami viszont komplikációs, az régen is a külső segítségen múlt, hacsak nem volt végzetes komplikáció.

A császár meteszés több ezer éves dolog, és nem igaz az sem, hogy nem élte túl az anya, de természetesen volt olyan, aki belehalt.

A méhszájat fedö lepény sem volt halálos, sokan túlélték.

Szerintem felesleges ezen gondolkodni. Manapság egy csomó mindent túlélünk, amibe párszáz évvel ezelőtt belehaltunk volna. (Bakteriális fertőzés pl.)

Amúgy meg valóban több évezrede létezik császármetszés, de eredetileg csak arra használták, hogy a halott anyából kimentsék az élő magzatot. "Csak" az elmúlt néhány száz évben végzik élő anyán a műtétet és akkor is többen haltak bele mint ahányan túlélték.

Régi módszer a császármetszés. A római korból származik.

De olvass utána a láncfűrész eredettörténetének!!

Eredetileg a császármetszéshez találták fel!!!

Csak nem a hasat vágták fel, hanem a szeméremcsontot. Szerinted túlélte az anya?

Utolsó, amig nem kórházban szült a nők nagy része addig mindegy hogy volt e láncfűrész az orvosoknal.

A császármetszés korábban valóban azt az eljárást jelölte amit fentebb is írt valaki: halottbol ki kellett venni a magzatot.

De magzatmentesre nem igazán használták a kórházi szülés általánossá válása előtt.