Idén töltöm a harmincadik életévemet. Sajnos hosszú kapcsolatom ért véget,túl sem tettem magam,de szörnyen érzem amiatt is,hogy körülöttem mindenkinek gyermeke van már,és feleség. El volnék késve?

Szerintem nem túl okos ötlet csak azért most rögtön belevágni egy új kapcsolatba, mert úgy érzed, kifutsz az időből. A hosszú kapcsolatodat el kell rendesen gyászolni, lelkileg megerősödni.

Egyébként nem vagy még elkésve.

Semmiről se késtél még le, alsóhangon is még tíz éved van szülni, de örökbe fogadni utána is lehet. Több ismerősöm negyven elmúlt, amikor megtalálta azt, akivel érdemes leélnie az életét, szerintem mindegyik nagyon jó döntést hozott, hogy nem alkudott meg egy rosszabb kapcsolatban csak azért, mert kifut az időből. Van köztük, akinek egykettőre összejött a baba is, másnak csak nehézségek árán, és olyan is, akinek nem sikerült szülnie. De mindannyian nagyon boldogok a párjukkal, már sok-sok éve.

Ha nagyon el vagy keseredve, keress föl egy szakembert, ha jól választasz, néhány beszélgetés biztosan fölnyitja a szemedet, és te is látni fogod, amit mi itt mindnyájan látunk: semmiről nem vagy elkésve.

Kérdező, lehet, hogy nem óriási vigasz, de senki élete sem tökéletes. Problémái, nehézségei, "hiányosságai" vannak a férjezett, gyermekes nőknek is, csak teljesen más jellegűek, mint Neked. Nem feltétlenül boldogabbak ők sem, mint Te most.

Én azt tudom javasolni, hogy légy hálás mindig azért, amid éppen van. Érzed jól magad a bőrödben, törekedj a fejlődésre, és tanuld meg élvezni a jelen pillanatot. Lásd meg a jót a jelenlegi élethelyzetedben, és tudj örülni annak.

Ha társra vágysz, ne csak a sült galambot várd, tegyél érte. Ismerkedj, kezdeményezz te is tudatosan. De hozzáteszem, ebben is mindig az az első lépés, hogy tudd teljesen egyedül is jól érezni magad a bőrödben. Ne a társtól várd a boldogságod. Csak az lesz boldog párkapcsolatban, aki előtte tudott boldog lenni egyedül, társ nélkül is. Új kapcsolatba pedig ezen felül csak úgy érdemes belevágni, ha már elgyászoltad az előzőt.

Így én a helyedben most abba tennék energiát, hogy újra jól érezzem magam a bőrömben. Ezután keresnék társat. 30 évesen semmiről nem vagy elkésve. Bőven szülhetsz még 35-ig, de akár 40 éves korodig is.

Azzal soha ne foglalkozz, mások hol tartanak az életükben 30 évesen. Mindenkinek más az útja. És soha nem tudhatod, mi van a színfalak mögött. Nagyon sokan élnek megalkuvásban, boldogtalan kapcsolatokban, csak, mert nem mernek egyedül lenni. Ne foglalkozz a társadalmi nyomással, az elvárásokkal.

Én pl. látom a sógornőm boldog, családi képeit fb-on, ahol, mint 30 éves anyuka és feleség, tündöklik a 4 éves és 2 éves kislányaival. Az interneten. De látom, és láttam az elmúlt 4 évét a mindennapokban, minden segítség nélkül a két kicsi gyerekkel, mert a párja állandóan dolgozik; ahogyan állandóan stresszes, feszült, kimerült, szinte idegbeteg a fáradtságtól. Ez nyilván nem kerül fel egy közösségi oldalra sem...

Jómagam itt vagyok 33 évesen, 29 évesen házasodtam, most 7 hónapos a kislányom. Meddőségi gondok miatt 2 évig küzdöttünk a babáért, és nem, nem voltam boldog attól sem, hogy volt párkapcsolatom. Most az alváshiány, és a pihenés állandó hiánya miatt vagyok mindig fáradt. Nem gondolom, hogy hú de boldog vagyok, csak, mert gyerekem és férjem van.

Persze ezek kisarkított dolgok, de remélem, érted, mi a tanulsága. Mindig örülj annak, amid éppen van, és találd meg a jelenlegi élethelyzetedben a jót, a boldogságod. Ha mindaz nem elég, akkor próbálj tudatosan változtatni. De tudd, hogy minden élethelyzetnek adottak a maga problémái és nehézségei. Csak mások, mint az egyedülállóak, és a gyermektelenek esetében.

Egy gyerekkel + terhesen valtam 30evesen, nem irtam le a helyzetemet de eleg remenytelennek tunt az uj eletkezdes.

32evesen megismertem a parom, 37evesen hazassagkotes, eskuvo utan 2hettel megfogant a lanyunk. 38vagyok, csaladban elek ferjjel, 3gyerkoccel. En sem igy terveztem de elrendezte az elet. Ne add fel, boven van meg idod!