Létezik olyan, hogy egy nőnek nincs ereje megszülni a babát?

Jegyezzétek meg egy nő sosem lehet bizonytalan, nem félhet az ismeretlentől. Hiszen akkor minek esett teherbe, ugye, hát tudta mit vállal naa. Mosollyal az arcán nyomja ki a gyereket, ne nyafogjon hiszen ami bement az ki is kell jöjjön, bezzeg azt élvezte...

Soha nem lehet fáradt, kimerült, mert akkor milyen anya az ilyen. Ha bevállalja hogy gyenge, olykor türelmetlen akkor ő a világ legrosszabb anyja és szegény gyerek.

Netán van önkritikád és tudod hogy nem vagy tökéletes, mik a gyengeségeid? Tapossuk el.

Hát mi az hogy álmos vagy, fájdalmaid vannak és nyafogsz is?! Hisz TUDTAD mivel jár és hogyan fogod viselni, nem igaz?

Lényeg a lényeg, egy nő soha ne merje bevallani hogy emberi lény maradt, érzésekkel, gondolatokkal netán igényekkel.

Na és így jönnek létre ezek a "sziklaszilárd", empatikus, kedves anyukák akiket fentebb láthatunk. Ha már neki se jó másnak se legyen alapon.

53-as pontosan. Én az ő lányuk lesz az, aki felteszi ezt a kérdést, mert egész életében úgy nőtt fel, hogy azt hallgatta a superwoman mamátol, hogy egy nő nem lehet gyenge és mivel ő mégis az pánikol az akadályoknál.

Kedves kérdező! Mi kis nyeszlett nők is meg fogjuk csinálni. Én is gyenge vagyok. Egy erősebbb gyomorrontastól és vérvételtől is elájulok, de a gyerekemet akkor is meg fogom tudni szülni, ha kell locsoljanak fel minden kinyomás előtt... és én is félek.. Hidd el ez normális. Bízz az ösztönökben, jönni fog az az erő, amikor kell.

Kérdező, sajnálom ezt a sok rosszat, amit itt kapsz. Érthető, hogy tartasz a dologtól, de nem lesz semmi baj. Nem mondom, hogy nem fog fájni, mert fog és nagyon fog. A császár is fáj, csak az utána. Ezt el lehet könyvelni, hogy nem csillámopónipuki a baba születése. Viszont az orvos és a szülésznő arra való, hogy segítsen. Nem engedhetik meg, hogy baj történjen. Legfeljebb császár lesz, na bumm neki. Az nem baj, hogy fizikálisan gyenge vagy, az erősnek is fáj, ez sajnos ilyen. Erre kezdj el felkészülni, barátkozz a gondolattal. Azzal is, hogy kibírható és a végeredmény meg csodás. Mentálisan viszont tényleg lehet, hogy szükséges lenne edzeni magad. Mert valóban, a fizikai megterhelés kutyafütty a szülés utáni fizikai plusz mentális terheltséghez, és hormonális változásokhoz képest. Erre neked, azt hiszem, hogy külön kellene készülnöd, mert nem vagyok benne biztos, hogy jelenleg reálisan látod, hogy mi vár rád. Egyrészt, a benned növekvő baba miatti rózsaszín köd miatt, másrészt pedig a negatív hozzáállásod miatt a fizikai részéhez. Mert sajnos igenis az a könnyebbik rész. És ne bagatellizáld el azt, ami a szülés után jön. Meg kellene találni a kettő közötti aranyközéputat. Vannak most benned olyan gondolatok, amik természetesek, mindnekiben ott voltak, és egytől egyig mindenki koppant. Remélem, hogy tudod majd kezelni a koppanást, de ha nem, akkor az vezethet akár egy szülés utáni depresszióhoz is. Ami viszont komoly probléma. Mindenki a saját kárán tanul, első gyereknél főleg. Ajánlanám neked, teljesen jó szándékkal, hogy tarts magadban reális önvizsgálatot, ha pedig nagy ellentmondásokat, rettegést vagy bármi természetellenes dolgot érzel, keress szakembert. Beszélgess vele, hallgasd meg. Ez akár a szülés után is lehet. A lényeg, hogy ne írd le magad előre egy olyan dologban, amire gyakorlatilag mindneki képes. A gondolatnak teremtő ereje van, a negativitás pedig nem érdeked sem neked, sem a babának.

Minden rosszindulat nélkül mondom, hogy amennyit itt megosztottál önmagadból, többen tartunk attól, hogy baj lesz abból, amivel a kezdeti időszak jár. Ne a stílust nézd, van akinek nem futja többre. De azt lásd meg, hogy aggodalomra ad okot az, hogy mennyi embernél megszólalt a veszcsengő veled kapcsolatban. Ezt gondold végig, kérlek.

Én nem értem miért szólalt meg az a vészcsengő.

Az élet nem ilyen egyszerű, hogy aki le tud futni 8 kilométert, annak könnyű szülése lesz és nem lesz depressziós.

Semmilyen jövőbeli történés nem következtethető ki ilyen könnyen, pláne ilyen baromságot nem érdemes gondolni, hogy a pánikbetegség előszobája az erőtlenség, meg a hiszti, amit itt olvastam az előbb, közük nincs egymáshoz.

Szülés utáni depresszió a hormonok miatt van, ismerek olyat, aki ránézésre bipoláris és érdekes dolgai vannak, mégis szült 3 gyereket és megúszta szülés utáni depresszió nélkül.

És ismerek keskeny csípőjűt, aki simán szült hüvelyi úton, meg széles csípőjűt, akinek végül császár lett.

És olyat is, aki ugyan simán szült, de minden előzmény nélkül, tehát mentálisan egészséges volt előtte, mégis pszichózissal fél évre pszichiátriára került a szülés után.

A másik, a türelem attól függ mennyire fáradt valaki, a kérdező bevallotta, hogy, ez nála így van, ahogyan mindenki másnál is, arra nem tudod és nem is kell magadat tréningezni, hogy idegbajos leszel másnap ha egész éjjel nem aludtatok. Ez még az itteni superwoman-ekkel is így történik, legfeljebb nem vallják be.

Nem akkora teljesitmény ellátni egy babát, a kérdezőnek is menni fog, mint ahogy az összes többi embernek.