Szerintetek elerjuk valaha azt a szintet, hogy az mehet szulesznonek csak, aki msr szult?

De kérdező, te logikátlankodsz és nem a kérdésre válaszolsz, direkt vagy csak nem érted?

Tehát a kérdés továbbra is fennáll: ki menne szülésznőnek tanulni évekig, ha nem is dolgozhatna gyermekvállalás előtt? Gyerek mellett ki engedheti még magának egy nappali egyetemet, ahonnan bevétele sincs évekig?

Nem vágom. Ki lenne akkor szülésznő lényegében? Erre válaszolj.

Inkább a kommunikációs tréning lenne megoldás ezekre szerintem is, de vajon van-e kapacitása (főleg most) az egészségügynek trénelni az orvosokat és a szülésznőket (mert mindkettőre ráférne azért a fejlesztés nagy átlagban, valljuk be), és nekik meg van-e kedvük ezen egyáltalán részt venni?

Én nem gondolom, hogy az empátia attól függne, ki szült már és ki nem, ez ezen nem múlik. Nekem 7 óra alatt minimális fájdalommal kipottyant a lányom, hiába voltam ebben a szituációban, nyilván nem fogom tudni milyen az amikor valaki napokig szenved és aztán a végén még meg is császározzák, amiből érthető okokból nehezebb és lassabb a felépülés, mint nekem volt, akinek a szülés utáni másodperctől már konkrétan a kb egy hétig tartó aranyerem volt az egyedüli problémám. Most jobb lenne, ha én mondogatnám neked, hogy jajj, ez nem is nagy kunszt, mit nyafogsz? Egyébként én nem mondok ilyet, ezt csak a példa kedvéért hoztam fel, én a szülésem előtt is full megértő voltam mindenkivel szemben, de ez is példázza hogy nem ezen múlik.