Szerintetek elerjuk valaha azt a szintet, hogy az mehet szulesznonek csak, aki msr szult?

Ennek semmi értelme. Mi van, ha szült már, de könnyű szülése volt? Akkor ő lehet vagy nem? Mi az a fok, amitől már engeded?

Óvónő, tanár lehet saját gyerek nélkül? Gyerekorvos?

Műthet egy doki, ha neki még nem volt vakbélgyulladása?

A kedves kérdező a legjobb példa hogy empátia az nem lesz több a szulestol.

Nem kell irigykedni a csaszarosokra, legközelebb menj te is programozott császárra ;)

Hát én meg pont orvos szájából hallottam frissen szült anyukának, hogy szedje már össze magát. Nekem olyan szülésznő mondta, hogy nem fáj az anmyira akinek van gyereke. A leg empatikusabb szülésznő pedig pont az volt aki még nem szült.

Azt meg egyenesen kikérem magamnak, hogy a császáros nem szült. Lehet még többet szenved mint te. Vajudik aztán meg napokig lábadozik egy nagy hasi műtétből

Hülyeség kérdező. En 33 órát vajudtam és teljesen túl lehetett élni. Nővérem 10-et és bele akart halni. Nagymamám esküszik, hogy neki nem fajt egyik se. Anyam meg közölte, hogy ja, hát szar, de azért viszonylag hamar vége van (a 2 nap se sok egy élethez képest ugye). Mindenkinek más a fajdalomkuszobe, más a szulese.

Szoval nem vagy vele kisegítve, hogy ő szült, ha ő is esküszik, hogy neki nem volt vészes. Vagy csak olyan mehessen szulesznonek aki bele akart halni?

Nekem mondjuk fontosabb hogy elve segítse ki a babamat, figyeljen rá. Az en szülésznőm mondjuk semmi hülyeséget nem mondott csak mutatta mindig a légzést, ha elkezdtem kapkodni a levegőt. Meg volt hogy támogatta a hasam, hol meg mennyire feszül meg. Most nyilván nem hergelni akarjak a kismamát hanem biztatni. De nem mindenkinek jön be ugyanaz a módszer ez tény.