Szülés után ki volt egyedül és kinek volt segítsége?

A férjem 2 hétig itthon volt velem szabin, egyébként más segítségre nem tartottam igényt. Ennek ellenére anyósom jött kétnaponta 1-2 órára, őszintén szólva teljesen feleslegesen, kaját hozott, ennyi jó volt, de amúgy nem lett volna arra se szükség, mert Budapest belvárosában aki éhen tud halni, az őszintén nagyon akarja a dolgot. Nekem inkább fárasztó volt a jelenléte, főleg, hogy én a kezdetektől igény szerint szoptattam a lányom, és ez az első 3-4 hétben azt jelentette, hogy kb aludni raktam le a mellemről, amikor ébren volt, akkor rajtam csüngött, és alapvetően azért nem szerettem volna az egész nagycsaládnak folyton kicsapni a mellem a nappali közepén, de hát most istenem, ők jöttek folyton (amúgy hívatlanul), csak miattuk nem akartam, hogy a gyereknek legyen rossz. Nekem a kezdeti időszak egyáltalán nem volt fárasztó vagy kimerítő, amikor aludt a baba akkor aludtam vele én is (kivéve, ha éppen ott volt anyósom vagy bárki látogató segítség címén), egyébiránt meg napközben magamra kötöttem hurciban, és akkor tudtam intézni házimunkát, netalán a férjem kezébe nyomtam, hogy kicsit ringassa, amíg én megfürdök vagy vécére megyek, de így kb ennyi volt. Nekem nem volt igényem senki másra rajtunk kívül és bosszantott, hogy ezt nem mondhatom el, mert abból sértődés lesz, de végül is átvészeltük a dolgot, így is össze tudtunk szokni a babával. Anyósom egyébként azóta is kétnaponta jár, azóta is csak idegesít, hogy teljesen feleslegesen jön, de elfogadom, hogy ez neki fontos (özvegy és a férjem az egyetlen gyereke, szóval elhiszem, hogy az érzelmi ürességet betölti a baba jelenléte), és abból a szempontból jó, hogy így talán a lányom is kicsit kötődni fog hozzá is idővel és talán nem lesz olyan nehéz, amikor tartósabban megkérjük, hogy vigyázzon rá (mondjuk amíg elmegyünk valahová moziba vagy akármi).

De ehhez hozzátartozik, hogy nekem nagyon nyugodt, békés lányom van, az a fajta aki szépen elnézelődik csendben, ha lerakod, nyilván egy hasfájós, többemberes gyerekkel ez másképp működött volna.

Hozzám anyósom fog jönni 1-2 hétig, persze nem minden nap, de nem igazán van baba a környezetünkben, megmutat majd néhány dolgot, ha kérem, főz nekünk és persze unokázik :)

Jóban vagyunk, szeretek vele lenni és örülök, hogy együtt babázunk majd :)

Nem volt segítségem, párom ha jól emlékszem 1 hetet maradt otthon velünk.

Egyikőnk szülei sem éltek már akkor.

Azóta mi már csak barátok vagyunk gyermekem apjával, új kapcsolatom van. De azt mondom, ha mostani páromnak az anyja akarna segíteni bármiben, inkább felakasztanám magam.

Nem hiába az egy falu, egy utca, de szó szerint nem beszélünk.

Tökéletesen lehet boldogulni egyedül is. Az én lányom valahogy nem ébredt 3 óránként, tehát én is tudtam aludni, így főzni is tudtam meg egyebek.

Egy anyós csak a bajt hozza az emberek fejére.

"Egy anyós csak a bajt hozza az emberek fejére."

Nem tudom, miért kell így általánosítani és előre hergelni az anyukákat az anyós ellen. Ahogy a 15-ös kommentben írtam, nekem például normális anyósom van.

Az a születendő gyerek az apai nagymamának is ugyanolyan unokája, mint az anyai nagymamának. Nehogy aztán a fiús anyukák 30 év múlva visszakapják ugyanezt a saját menyüktől...