Emlékeztek pontosan milyen volt a szülési fájdalom? Mikor szültetek?

Én se tudom felidézni. És az első hetek szenvedését sem. Iszonyú depresszióba csúsztam szülés után, nekem az rosszabb volt a szülési fájdalomnál. Könyörögtem a férjemnek, hogy ha felmerülne bennem a második gyerek gondolata, emlékeztessen erre, mert ezt soha többet. Most várjuk a másodikat 😆

Annyi öröm és boldogság a gyerek, hogy minden rosszat megéri átélni érte újra. Csak ezt akkor még nem tudtam.

Előttem szólók, szeretném, ha tudnátok, mind hősök vagytok!

Nem vagyok várandós, de én nagyon félek a szüléstől. Sőt, a nőgyógyász legutóbbi alkalmakkor meg se tudott vizsgálni. Egyszer gyerekként megvizsgáltak szerencsésen. Utána felnőttként egyszer a székébe ültem, de nem tudott hozzám nyúlni sem, mert elugráltam, nem tudtam szabályozni, nem tudatosan ugráltam el. A második alkalommal olyan rettegés fogott el, hogy a székbe se tudtam beülni.

Nem tudom, hogyan leszek valaha is várandós.

A szülési fájdalmaktól meg pláne rettegek, mert mi van, ha belehalok, ahogy írták jó páran és árván marad szegény gyerekem.

Ráadásul már a szülésre való felkészítéstől is rettegek. A beöntés gondolatától is sírnom kell. Műtét előtt kaptam beöntést (este és reggel) és üvöltöttem, sírtam, pedig mindenki mondja, hogy semmiség, de egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy bedugtak a testembe valamit.

Egy korcsnak érzem magam. Egy nagyon elfuserált nőnek. Olyan jó lenne, ha én is olyan bátor lehetnék, mint ti.

Szerencsére nem érdeklem a férfiakat, így nincs egy párom, akinek csalódást okoznék.

Remélem egyszer meghozza a gyümölcsét a pszichológushoz és pszichiáterhez tett látogatások sorozata és a sok lelki gyakorlat.

Szeretném, ha tudnátok Édesanyák, hogy mind a példaképeim vagytok és szeretnék egy nap olyan bátor lenni, mint ti.