Kértek majd fájdalomcsillapitót a szülésnél?

Szia!

Én azt javaslom neked, hogy az interneten, de lehetőleg szakmai oldalakon, olvass utána alaposan. Én is ezt tettem, mert ha nem kérdezel az orvos magától nem biztos, hogy beavat mindenbe. :( Sok a tévhit, és sok az olyan vélemény, aki sosem próbálta, csak hallott vmit. Nekem a szülésznő kimondottan javasolta. Azt mondta, alig van hátránya, előnye annál több, és miért szenvedjen vki, ha fájdalom nélkül is lehet szülni. Igaza van. Nem leszel ettől kevesebb! Szóval olvass, olvass és kérdezz!

Az előző vagyok!

Mindenki hős, ezt ne felejtsd el! Nem attól leszel hős, hogy bírod a szenvedést! Miért is? Ez butaság! Mindenki hős, aki egy gyermeket a világra hoz, mindegy hogyan! De amúgy nekünk a szülőszobán nem hősök kellenek, hanem érző emberek, akik ma már hála az égnek szülhetnek fájdalom nélkül is!

De szerintem döntsd el előre, mert azt sem mondják el mindehol, hogy 2 ujjnyi alatt és 4 ujjnyi felett már nem adják be. És sokan azt gondolják a vajúdás elején, amikor még nem fáj annyira, hogy ki fogják bírni, és amikor már nem bírják, és meggondolják magukat mégis, már nem tudják beadni. Már csak azért sem, mert vérvétel is kell hozzá, anélkül nem adja be az anesztes, és mire annak eredménye van, már meg is szülsz.

Ne zárkózz el tőle, nincs értelme.

Nem tudod, hogy milyen lesz a szülés, elképzelni lehet, de élőben úgyis teljesen más lesz. Majd ha ott leszel, akkor élőben megnézed hogy bírod, szükséged lesz-e rá. És egyáltalán úgy hozza-e az élet, hogy lesz lehetőséged fájdalomcsillapítót kérni, vagy sem.

Én péntek reggel szültem, még friss az élmény. Első babám. Én úgy álltam hozzá, hogy mindenképpen szeretnék EDA-t, ha lesz rá lehetőségem. A sógornőm szülésznő, mindent elmondott róla és azt mondta, hogy nem kell félni tőle, jó dolog. Megbízom benne, így én soha nem gondolkodtam azon, hogy az EDA rossz lehet.

A szülésem burokrepedéssel indult, a magzatvíz elfolyt, fájások nem voltak. Csak a külső méhszájam volt nyitott hajnali egykor, és csak keményedéseim voltak. A kórházból hazaküldtek vajúdni azzal a szöveggel, hogy ebből csak szombatra lesz baba, mert a gyakorlat azt mutatja. (Külföldön vagyok, itt ez a szokás, ha nincs semmi baj, akkor otthon illik vajúdni.) Fél kettőre értünk haza, kettőkor jöttek a fájások, egyből három percesek. Betelefonáltam, azt mondták, még maradjak otthon, mert ez csak az eleje, ráérek még bemenni. Fél ötkor már elviselhetetlennek éreztem, ismét telefonáltam, ismét otthon marasztaltak, de nem érdekelt, bementünk és követeltem, hogy nézzék meg a méhszájat, illetve adjanak EDA-t. Szájhúzogatva megvizsgáltak és kiderült, hogy már négy ujjnyira vagyok kitágulva, egyből jött a rohamosztag, mindenki a csodájára járt a gyors szülésemnek és közölték, hogy felejtsem el a fájdalomcsillapítást, mert egy órán belül már készen leszünk. Így is lett, alig telt el tíz perc, jöttek a tolófájások, hat után megszületett az egészséges 3660 grammos kisfiam, gátvédelemmel, repedés nélkül, varrás nélkül. Egy óra múlva, szoptatás után már egyedül mentem zuhanyozni!

Ezt csak azért írtam le neked, hogy ne zárd ki semminek a lehetőségét és tudd azt, hogy néha az élet diktálja a ritmust...