Ha visszautasítom a gátmetszést, borotválást, beöntést, akkor ugye semmiképpen nem csinálják? Vagy lehet olyan, hogy az elutasításom ellenére megcsinálják?

A széklet rengeteg baktérium forrása és az, hogy most az egyik nem kapott beöntést és nem sz@rt maga alá, az nem azt jelenti, hogy te sem fogsz. Gondolom nem akarod, hogy a kisbabád már ott a szülőszobán összeszedjen valamit a székletedtől, ha esetleg mégis sikerülne valamit produkálni az erőlködés közben. És valóban, a tokáig repedt gát sem lesz túl egészséges a jövőben, amennyiben nálad ez felmerülne, inkontinencia, nagyobb esély a fertőzésekre, csúnya hegesedés, pelenka, sérv, csakhogy néhányat említsek a lehetséges későbbi szövődményekből. A beöntés valóban teljesen fájdalommentes, HASZNOS, a repedt gátról pedig gondolom nem kell többet rizsáznom, inkább viselje el valaki azt a néhány nap kellemetlenséget, minthogy egy egész életen át viselje a következményeit egy szülésnek.

Ápoló hallgató vagyok, így remélem tudtam néhány “tanáccsal” (?) szolgálni. Kellemes szülést!

Kedves utolsó, elég alpári vagy. Kismillió szülést láttam, beöntés után is volt bőven, aki "odapakolt" kitolás alatt, ugyanis beöntéssel csak a bél legalsó szakaszát mossák ki. Amúgy, ha nő vagy és van puncid, akkor tisztában vagy vele, hogy a hüvely meg a végbél milyen közel vannak egymáshoz, egyik sem steril egyáltalán, tele van baktériumokkal. Ha kitolás alatt jön széklet, letörlik azonnal, a szülő nők 99%-a észre nem veszi, hogy odakakált ( ha szültél már, tudod, hogy a kitolási inger az olyan, mint a székelési inger), és ezt utána se szoktuk velük közölni. Van, akit megnyugtat a beöntés és kéri, annak adunk is, de nem kötelező. Érdekes, hogy Németországban, hazai magán kórházakban kb. 10% a gátmetszés aránya, és tudják hozni a nemzetközi ajánlásokat, mégse szakad szét senki vaginája. Azért vagy szülésznő/nőgyógyász, hogy lássad kell-e vágás vagy nem. Az esetek nagy részében nem kell, igaz így nem lehet 10 perc alatt lezavarni a kitolást, mert kell egy kis türelem hozzá.

A borotválás meg csak metszés esetén és csak a gáttájékon kell. Kicsit ki lehet lépni ebből a nagymellényes hozzáállásból és körülnézni a világban, hogy sehol egy európai országban nem nyomkodják ki belőled a gyereket meg vágják szét feleslegesen a vaginádat meg kapirgálják le az egy napos borostádat vmi rozsdás 1 pengés borotvával, csak itthon. Mert itt tökéletesen elhitették a nőkkel, hogy szülni csak úgy lehet, ahogy ők megengedik meg nekik kényelmes. Ultragáz.

Manapság sajnos divatosak az ilyen (instagram, youtube) oldalak amik ilyenekre buzdítják a tapasztalatlan kismamákat, hogy utasíts el mindent, verd ki a balhét a kórházban, vajúdj bordásfalról lógva, tolj ki négykézláb vízben gátvédelemmel vagy egyenest szülj otthon a nappali szőnyegen, majd legyen egy szuperhappy, kiegyensúlyozott babád te meg gyere dicsekedni mert csak akkor vagy király és a gyerek csak akkor lesz boldog ha ezek sikerülnek. Bullshit.

Vannak dolgok amik fakultatívak, mint pl a borotválást, beöntést el lehet utasítani, mondhatni semmi nem múlik rajta. Az a baj, hogy ma már "szülészeti erőszaknak" van csúfolva a beöntéstől, az oxitocinon át, az CTG tapaszok, a hátonfekés, a gátmetszés, minden. Gyakorlatilag ha az orvos hozzádér az egyesek szemében már erőszak. Nonszensz, nálam az erőszak nem itt kezdődik, nem vagyok ilyen borsószemhercegkisasszony.

Az otthonszülés meg azért olyan sikeres, mert konkrétan hónapokig mossák anyuka agyát mielőtt oda kerülnek, addigra a bába, dúla meg miegymás kb az Isten a szemükben aki megváltja a világot és úgy belazulnak, hogy azt se tudják mi van. Ha egy normális, támogató orvost választ az ember egy normális szemléletű kórházban akkor kb ugyanott vagy, a kulcs, hogy nem kell minden szaron görcsölni. Tökéletesen bíztam az orvosomban és a szülésznőmben akiket menet közben az elképzeléseimhez választottam, tudtam, hogy szülésnél tudják mit szeretnék, ki fognak tartani mellettem és végül kb otthonszültem a kórházban miközben ketten ültek mellettem és borogattak, de mégis ha bármi lett volna akkor helyben el tudnak látni minket, igen minket mert nekem első sorban az volt a legeslegfontosabb hogy a kisbabámmal minden rendben legyen, nem önző módon magamat helyeztem előtérbe. Magamon annyival segítettem, hogy olyan biztonágos helyet választottam ami az elképzeléseimnek megfelelt de tudtam, hogy bárhogy lesz én összeszedem magamat és ha gátmetszés, császár lesz akkor sem dőlök a kardomba. Gyönyörűen, nyugalomban, a férjem kezét fogva, "háborítatlanul", saját akaratomból HÁTONFEKVE, CTG tapaszok nélkül, gátvédelemmel szültem egy hihetetlenül kiegyensúlyozott, boldog és tökéletes kisbabát kórházban.