Hogyan dolgoztátok fel az elutasítást?

Valmikor két évvel ezelőtt utasítottak vissza először, bár akkor még eléggé fiatal voltam. Otthon fogtam magam, leültem vígjátékot nézni, és próbáltam teljesen megfeletkezni a fiúról. Két hét múlva már túl voltam rajta. Nem azért, mert nem voltak valósak az érzelmeim, hanem mert sokkal könnyebb volt túllépni rajta úgy, hogy tudtam, reménytelen a helyzet.

Nem kerültem ilyen helyzetbe. Nem vagyok vak, észre lehet venni, ha a másik nem úgy érdeklődik irántad, csak fel kell hagyni a belemagyarázásokkal. Ha mégis belekerültem a spirálba, mikor egyre jobban vonzani kezdett az illető, akit nyilvánvalóan nem érdekeltem nőként, akkor igyekeztem elterelni a figyelmem, mások felé nyitni, és úgy általában azon voltam, hogy ne alakuljon ki semmilyen mélyebb érzés. Ha pedig mégis beleestem volna a csapdába, akkor eszem ágában sem volt elmondani az illetőnek, igyekeztem minél jobban titkolni. Volt, aki így is levágta, de sosem tette szóvá.