Akinek már pár napja van szülésig, mi jár az eszében? El tud gondolkodni máson vagy csak a baba?

Szia!

Én 28-ra vagyok kiírva és szinte minden gondolatom a baba körül forog, és hogy milyen jó lenne már túl lenni rajta. Ideges vagyok, érzékeny, alig várom a végét. Persze eszembe jut, hogy még mit kellene megcsinálni itthon, hogy mikor bent leszek legalább ezzel ne legyen gondja a családomnak, dehát már nem megy...szülni akarok!!

Szia!

Én nem godoltam a szülésre, mert féltem tőle!

De a 34. hétre majdnem megszűltem (fájások voltak), ami 7 nap kórház és infúzió meg gyógyszerek.

Utánna már nem mertem belegondolni, végignézve a sok vajúdó kismamát.

A kiírt időpont után 10 nappal szűltem. Addig is megpróbáltam lefoglalni magam.

Sok boldogságot a babához!

Én mensi szerint december 3-ra vagyok kiírva, amit a 12. heti uh alapján november 27-re előre hoztak.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem az elmúlt két hetem szólt arról, hogy a babán és a szülésen kívül másra sem tudtam gondolni, ugyanis minden vizsgálatnál azt hallgattam a dokitól már hónapok óta, hogy nagy a baba, nyílik a méhszáj és november közepére tutira kint lesz. Hát, nem jött be. De november elejétől közepéig már másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy mikor megyek szülni, folyamatosan jeleket figyeltünk. Ha egy hajszálam máshogy állt, mint szokott, nekünk már az is jel volt és ilyenkor jól megbeszéltük a férjemmel, hogy aznap biztosan szülni fogunk. Persze, hogy nem szültünk.

Ez a sok várakozás már akkora mértékű csalódottságot halmozott fel bennem, hogy erre a hétre eljutottam oda, hogy nem akarok még szülni. Álmos vagyok, fáradt vagyok már, az aranyerem is kijött és folyamatosan csak arra gondolok, hogy amíg ki nem pihenem magam, illetve kicsit nem enyhül az aranyeres rohamom, addig én nem akarok szülni, mert nincs hozzá erőm. Most hétvégére már javult a helyzetem, jobban érzem magam, de mindenféle kétes gondolatok vannak a fejemben a babával kapcsolatban. Tegnap este már szégyelltem magam, mert olyanok jutottak eszembe, hogy nem lesz már esti összebújásos filmnézés a párommal, nem akkor kezdek majd főzni, amikor én akarok, illetve, hogy szülés után a testem csak egy elhízott, üres lógó bőr lesz. És hogy nem lesz ott a pocakom, ami bár sokszor akadály a mozgásban, de mégis olyan jó érzés érezni benne a mozgást és simogatni. Csupa-csupa önző dolog jött elő bennem és most jelenleg nem tudom elképzelni, hogy az a baba, akit majd a kezembe adnak, aki itt lesz a kiságyban ugyanaz a mocorgó babócska lesz, aki most bennem van. Legszívesebben szembeköpném magam egyébként ezek miatt a gondolatok miatt és hirtelen elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán jó anya leszek-e, ha ennyire nem akarok elválni tőle. Remélem, mert minden porcikánkkal akartuk őt és soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen fog bennem lezajlani.

De ezek a gondolatok csak egy napja tartanak, a férjem szerint csak átmeneti állapot és hamar el fog múlni. Azzal nyugtat, hogy benne is előjönnek hasonló dolgok egy-két órákra, amikor ő azt vonja kétségbe, hogy jó apa lesz-e majd, hogy el tud-e bennünket megfelelően tartani, a munka mellett lesz-e elég energiája ahhoz, hogy apaként viselkedjen itthon és hogy egyáltalán tudni fog-e apaként viselkedni, jön-e majd ösztönből, hogy milyen is az.

Egyébként amikor nem éppen ehhez hasonló hülyeségeken gondolkodom, akkor tök jól le tudom kötni magam nem babás dolgokkal, aminek nagyon örülök, mert gyorsabban telik az idő.

Ti egyébként éreztetek már olyat kétséget, amit az imént leírtam?

Bocsánat nem akarlak megbántani, de ez a helyesírási hiba halmaz már sok. Egyébként ez őrület, hogy felnőtt nők, ennyire nem tudnak helyesen írni!

( mi jár, eszében, el tud, máson után vessző)

Sajnos itt a fórumon nem te vagy az egyetlen eset!

Szia!

Én második babámat várom, de most is eszembe jutnak ezek a gondolatok. Jó olvasni, hogy van ilyen pár is, aki ilyen mélységig meg tud beszélni dolgokat. Aranyosak lehettetek, ahogy minden nap elhatároztátok, hogy ez biztosan szülés lesz:) Minden jót Neked:)

Az utolsó válaszolónak:

Én magam még nem tartok itt, csak 24 hetes vagyok, de nagyon sok helyről hallottam, hogy a terhesség végén a kismamáknak hasonló gondolataik és kétségeik vannak. Soraidból kiérződik, hogy nagyon szereted ezt a kisbabát, úgyhogy hidd el, nem lesz semmi baj, hamar el fognak múlni ezek az érzések. Ha máskor nem, a szüléssel.

Nekem még 2 hetem van vissza, aztán majd meglátjuk mikor óhajt megszületni őbabássága :)

Amikor útban van a pockom, akkor azt szeretném ha már meglenne a baba. De ha eszembe jut, hogy sírni fog, szoptatni kell, meg csupa olyan dolog, amihez eddigi életemben soha semmi közöm nem volt, akkor inkább azt szeretném, ha még bent maradna.

Szóval még nem döntöttem el, hogy mi a jobb, ha már meglenne, vagy ha még nem :)

A szüléstől annyira nem félek, mármint a fájdalomtól nem igazán. Inkább attól félek, hogy vajon hogy és hol fog rámtörni a szülhetnék. Itthon leszek, vagy máshol, a férjem itthon lesz-e, vagy munkából kell ugrasztanom. Fájások lesznek, vagy a magzatvíz fog elfolyni előbb.

Amúgy 3-4 napja minden este úgy fekszek le aludni, hogy ma éjjel megyünk szülni, nincs mese. A férjem meg csak röhög rajtam :) Amúgy még semmi jele, teljesen zárt a méhszáj, még a pockom sem szállt le, fájások sincsenek, csak néha keményedések.

Összességében össze-vissza gondolatok járnak a fejemben, de még semmiképpen nem vagyok felkészülve az anyaságra... Várom is, nem is...

Kedves Kismamák!

ne aggódjatok, természetesek ezek az érzések. az összes, amit leírtatok... én 1 héttel túlhordtam a babámat és a teljes skálát végigéltem a türelmetlenségtől, a csak babára gondoláson át a "már nem is akarok szülni"-ig. aztán amikor a kezembe adták a kisfiamat, csak őrá szűkült a világ. és boldog voltam. nektek is ezt kívánom.

6 hetes kisfiú anyukája