Őszintén mennyire durva egy szülés? Természetes és császáros szülésre is kíváncsi lennék, akik mar át élték főleg azoktól 🙊

Az első természetes szülés volt. Az első erős görcs olyan volt, mint egy nagyon-nagyon erős menstruációs görcs. Azt mondta a szülésznő, hogy mérjem, mennyi idő telik el két fájás közt. Értelmezni nem tudtam, hogy "két fájás közt", egyetlen végtelen hosszú, egyre rosszabb fájdalom volt az egész. Viszont elég gyors, 4,5 óra alatt megszületett a fiam. Nem kaptam levegőt, hánytam, semmi fájdalom csillapítás. Nem volt jó élmény.

A második ehez képest nem volt vészes. Nem is voltak erős görcseim. Ennek is lett böjtje, mivel burkot repesztettek, muszáj volt befejezni, császár lett a vége.

Utàna annyira nem volt vészes.

A harmadik gyerek volt tervezett császár. Ott a szülés élménye, a vajúdás kimaradt, csak feltettek egy katétert, érzéstelenítés, és vágtak. No de utána... A következő három napban, ahogy a méhem összehúzódott, az keményebb görcsökkel járt, mint a második szülés.

Fájdalmas a szülés, így is, meg úgy is. Ezzel jár.

Egyszer szültem természetes úton. Indított szüles volt, szóval elég mesterséges volt minden és persze voltak beavatkozások.

De az első perctől próbáltam higgadt és pozitív lenni.

8 óra alatt született meg, az első 4-5 óra elég uncsi volt. Az oxi hatására elkezdtek jönni a fajasok, elindult a tágulás.

Mo-i kórházban ők ültettek labdára, illetve állva vajudtam, mert sokszor visszacsúszott a baba(kis súlyú volt, 37.heten). A vége felé már eléggé brutal fájások voltak, Azt hittem szétszakad a hasam. Az tényleg kemény, főleg állva, remegett a lábam.

A tolófájás és a nyomás nem volt annyira durva, de nyilván érzed hogy majd szetszakad mindened... Illetve tényleg maga a tolás olyan mint a kakilás

Nekem szép emlék maradt, férjem is velem volt. Teljesen jól voltam utána fizikailag is, lelkileg is, pedig féltem mert sosem volt szerencsére semmi fájdalmam korábban, műtét stb.

Én csak a császárról tudok nyilatkozni. Nekem leginkább lelkileg volt szar mert nagyon nem erre készültem. Sürgősségi volt uh a semmiből jött. Egyik pillanatban fekszem, hasamon az nst a következőben pedig közlik h műtő.

Nade a fájdalom. Másik elmondása szerint nagyon jól viseltem. 2 órával felállás után a látogatóimnál voltam. Amit azonban csak én és a férjem tudunk az h kb 1 hétig nem tudtam rendesen köhögni, tüsszenteni, nevetni, orrot fújni. Amikor először mentünk kicsit nagyobb sétára, annyira kimerültem és erőtlennek éreztem magam, hogy otthon azonnal le kellett feküdnöm.

Sztem ez ami nekem volt egy olyan közepes szint. Láttam olyat akit jobban és olyat is akit kevésbé viselt meg.

Hüvelyi szüléseim voltak, oxitocinnal is meg nélküle is. Oxitocinnal kemény volt. Addig elment. Hogy mennyire durva? Maga egy fájás nagyon főleg a végén (főleg oxival). De legalább tudod, hogy mindjárt pihenés, a végén mikor szinte (!) egybefüggőek a fájások se teljesen egybefüggőek, szóval egy fájás közben van mit várni. Nem úgy, mint egy igazi migrénnél vagy erős vesefájdalomnál, mikor elviselhetetlen, gyógyszerre nem szűnik és még folyamatos is, pedig pár perc szünetért is hálát adnánk. Szóval van a szülésnél rosszabb is. Második szülésem előtt meg el is magyarázták, hogy a gáznak csak akkor van értelme, hogy ha a legelejétől szívom és végig amíg tart a fájás, nekem sokat segített. Oxitocinig nem éreztem annyira szükségét, utána igen. Bár az első gyereknél hánytam miatta, szóval ez sem mindig opció.

Összességében azt mondom inkább a szülési fájdalom, minthogy még egyszer átéljek egy vesemedence gyulladást.

Az első hüvelyi szülés volt, a második császár.

Az elsőnél nagyon sokat vajúdtam, a végére totálisan kikészültem, már császárért könyörögtem, az utolsó pár órából csak foszlányok maradtak meg. A kitolásnál azt hittem szétszakadok. Szó szerint. Megváltás volt amikor megszűnt a fájdalom. Utána azt mondtam soha többet. Pedig egyébként magas a fájdalomküszöböm.

Másodjára kb vajúdás nélkül mentünk a műtőbe, ezt ezerszer jobban viseltem. Utána fájni fájt persze, de azért köze nem volt a fájdalomnak egy 15-20 órányi vajúdáshoz, amikor már az ember a falat kaparja.

Császárral szültem.

Az első 1 hét pokol. Főleg ha lekellett hajolni, stb.

Az első felkelés pokol. De legalább nem lett aranyerem, és ehhez hasonló dolgok.

(meg mielőtt valaki leszolna nem én akartam, program császár volt a fiam állapota miatt...) de ha lesz következő megint császárt akarok. Kicsi a fájdalom kuszobom, nem tudom mi lenne velem ha orakig/napokig kéne fetrengenem.

Szóval. Kua fájdalmas, de kibirhato