Ti mit éreztetek szülés közben és után?

1. Szülésnél:

Hirtelen úgy döntött a doki h 5 órás vajúdás után az a fél ujjnyi olyan kevés, plusz akkor már szivárgott a magzatvíz 11 órája hogy vittek császárra.

Kb ennyi volt bennem: mi, hogy, tényleg? Kérdés kérdés hátán tették fel, katéter, szuri a gerincbe, szóval csak sodródtam az eseményekkel. Mikor megszületett a lányom elkezdtem bőgni és annyit kérdeztem, hogy milyen színű a haja. (Nem tudom miért ezt kérdeztem)

2.szülésem:

A végén a dúrva fájásoknál csak az járt a fejemben, hogy én ezt nem fogom túl élni, hogy lehet ezt kibirni? Mikor lesz már vége?

Mikor vittek, hogy na nyomjunk akkor viszont az volt bennem hogy: na innen már nincs vissza út, tényleg megtörténik? Sikerülni fog?

És aztán a nagy megkönnyebbülés, hogy igen, túl vagyok rajta, sikerült!

Mikor felsírt a lányom szintén elkezdtem bőgni, de össze szedettebb voltam és az első kérdésem az volt, hogy minden rendben vele? Egészséges?

Most 17 hetes vagyok, míg írtam a soraimat is majdnem elbőgtem magam, alig várom, hogy már ott járjak a finishbe. 😊

Igyekszem még össze szedettebb lenni majd.