Ti mit éreztetek szülés közben és után?

Császárral szültem (program)

Féltem. Rettegtem. De nem a szülestol(attól csak 1 kicsit)

Hanem attól hogyha megszuletik kezdődik el igazán az élete,hogy miken kell atmennie, addig van biztonsagban amíg itt van a hasamban. Mikor megszuletett valami földöntúli érzésem volt. Leirhatatlan

Első szülés... a sok epiduráltól nem éreztem a tolófájást, tiszta érőmből nyomtam, ahogy az orvos kérte, de fájás nélkül nehéz volt. Végül kinyomta belőlem a szülésznő. Sírtam remegtem, nagyon kipurcantam, igazából a gyereket nagyon látni sem akartam akkor. Nagyon nagyon készen voltam. Kellett 2-3 óra pihenés (kb 5 takaró volt rajtam annyira fáztam) mire összeszedtem magam, és kértem, hogy hozzák a babát . Onnan már minden rendben volt. Hiszem, hogy a szülés élmény is befolyásolja az anya gyerek kapcsolatot. Hát nos a legnagyobbik fiammal elég sokat balhézunk. Pici korától kezdve nagyon akaratos, folyton ellenszegülő természete van. ADHD-t diagnosztizáltak nála. Ne értsétek félre, imádom őt, viszont nála sokszor emlékeztetnem kell magam arra, hogy mennyire is szeretem.

Második szülésem szuper volt. Rövid vajúdás, és olyan intenzív tolófájással amit addig sosem éreztem. Nagyon gyorsan, könnyen megszületett a 2. Fiam. Eufóriát, hatalmas boldogságot éreztem. Nem remegtem, nem voltam fáradt, nem fájt utána semmim. Vele nagyon szoros a kapcsolatom.

3. Szülés. - fél napos vajúdás. Egész jól bírtam, tán vele -bírtam a legjobban a fájdalmat. Nem tágultam sehova, majd a baba szivhangja nagyon leesett. Sürg. Császár lett. Nagyon megrémültem, kapkodtam a fejem ide oda. Nagyon féltem a császártól. Muszály volt, mindenütt a zsinór a gyéreken volt, esélye sem volt megszületni rendes úton. Egyéb okok miatt nem lehetett velem 2 hétig, nagyon sokat szúrták. Rettenetes volt. Nagyon sajnáltam, rengeteget sírtam érte. Vele nagyon szoros a kapcsolatom. 1 éves, ő is fiú.

Én simán szültem a fiamat. Szerencsémre 15 perc alatt megszültem, és emlékszem a legnagyobb gondom az volt, hogy iszonyú szomjas voltam. Érdekes, hogy szülés után 1 hétig megmaradt a nagy szomjuság. Napi 5-6 liter folyadék lement. Úgy éreztem végig, mintha napok óta nem ittam volna egy kortyot sem.A szám is kicserepesedett a sok folyadékbevitel ellenére. Ez azért volt furcsa, mert alapjáratban jó ha max 2 liter folyadékot iszok.

Meg még valami ami zavart. Szégyenlős vagyok, és zavart, hogy az orvos, szülőnő, mindenki lát széttárt lábakkal.

"nyilván ha a babóca a kezünkbe kerül minden fájdalmat elfelejtünk" - na ez szerintem baromság!

Vajjúdás közben csak az járt a fejemben, hogy otthon akarok lenni! Nem akarom ezt az egészet, nem akarok szülni, nem akarok gyereket, nem akarok terhess lenni, csak azt akartam, hogy minden úgy legyen, mint ez az egész előtt! Szülés után nagyon fájt az alfelem, a 2. napon már alig tudtam ülni, az 5-en a járás is nehezen ment.

A baba teljesen idegen volt számomra, ha nem volt "muszáj" fel sem vettem, örültem, ha megetették (nekem nem ment) és aludt vagy nézett ki a fejéből - kellett pár hónap, míg nem csak elláttam és kész

Amikor elkezdődtek a fájások, egész nap vigyorogtam, hogy végre! Aztán amikor több lett mint egy kis hasgörcs, kicsit már elkezdtem félni. Utána amikor olyan intenzív lett hogy nem volt vége és eleje, úgy éreztem, hogy meghalok, és amikor azt mondta az orvos hogy még 3 óra kb, hát az pokol volt. Végül vákummal szedték ki. Igaz, hogy amint kint volt, elmúlt miben fájdalom, nevettem. Hogy végre vége. Aztán az orvos fél óráig varrt, éreztem mindent, de azt is úgy szenvedtem végig, hogy a férjem fogta a kezem és támogatott abban is: "mindjárt vége". Igaza volt.

Ez hét hete volt, és még mindig úgy érzem, hogy soha többet nem akarom csinálni.

Nem hülyeség,amit a 4-es írt... Rengetegen éreznek így csak erről nem beszélnek,mert elvileg a legboldogabbnak kellene lennie egy nőnek ilyenkor és szégyellik.Életem legrosszabb időszaka volt az első 3 hónap,de mostmár hatalmas a szeretet közöttünk.A szülés utáni depresszió nem válogat,aki szerette a gyerekét,tervezte várta az is simán beleeshet. Az én szülésem szörnyű volt... sürgősségi császár kisebb agyvérzés nálam a vajúdástól,amit előre nem lehetett látni, hogy gond lesz. Intenzíven tartottak utána. Gyereket szintén. Semmi másra nem vágytam csak arra, hogy jobban legyek. Szerencsére maradandó károsodás nélkül mindketten megúsztuk és a rettenetes Apgarja ellenére teljesen egészséges. Tudat alatt azt éreztem, hogy miatta lettem ideiglenesen nyomorék,de ugye ezt csak a keserűség és a teljesen felfordult életem mondatta ezt velem. Így utólag tudom, hogy nem rá haragudtam,hanem a helyzettel nem tudtam megbarátkozni, hogy wcre sem tudtam kimenni,mert nem tudtam koordinálni a mozgásom és a hatalmas sebem sem úgy gyógyult,ahogy kellett volna. Akik azt mondják mint te pl. "kedves" 7-es, hogy ez nem normális dolog hát rád adnám a cipőmet csak 1 napra, hogy lásd, hogy ez nem olyan fekete-fehér,mint,ahogy sokan elgondolják...Szégyellje magát az összes olyan ember,aki ítélkezik...te is lehetsz még nagyobb sz**rban és pont a magadfajták fognak arcon csapni a véleményükkel. Ezt most nem csak a szülésre értem,hanem az élet minden területére érvényes.

Kedves kérdező! Nem akartalak megilyeszteni. Kívánok neked gyors és egyszerű szülést,boldog babázós hónapokat. :)

Én is azt gondoltam,hogy minden rózsaszín felhő a gyerek születése körül.Hát bazira nem.

Ott,abban a pillanatban én is vissza csináltam volna mindent.36 óra kemény vajúdáa után,mikor már nem láttam az egybe folyó fájásoktól jött a sokk,elöntött a vér.Mindenki rohant körülöttem én pedig csak azt vettem észre,hogy elmúlt minden fájdalom.

Gyors tempóban rohantak velünk a műtőbe sürgősségi császárra,végül kiderült,hogy ez êletmentő műtét volt mindkettőnknek mert levált a placenta.

A következő napok borzalmasan voltak,nem tudtam egyedül még WC-re sem menni. Begyulladt a mellem,ami be is gyennyesedett majd kifakadt. A kisfiamnak írto rossz volt az Apgárja. Röviden ennyi.

De szerencsére ez már lassan két éve volt és a rossz élmények ellenére az első hónap után éreztem azt a nagy szeretetet.