Miképp tudnám feldolgozni, hogy természetes úton szültem?
Sok helyen olvasni, hogy egyesek traumaként élik meg a császármetszést, nehezen dolgozzák fel stb. De mi van a másik oldallal, akik császármetszést szerettek volna, de mégsem az lett?
11 hónapja szültem hüvelyi úton és még mindig nem sikerült feldolgoznom. Egész terhességem alatt császárra készültem, fel se merült bennem, hogy van más opció is annyira bíztam benne. Indított szülésem volt, 8 órakor indították és nagyon hamar, 12 óra után pár perccel már meg is született a kisbabám. Nagyon jól bírom a fájdalmat, egy jajgatás vagy sóhaj se hagyta el a szám vajúdás és szülés közben. Viszont lelkileg nagyon kikészültem. Nem tudom rendesen megfogalmazni, de megalázva érzem magam, hogy természetes úton kellett szülnöm. Gyerekesen hangzik, de olvasni se bírok a hüvelyi szülésről annyira gusztustalannak tartom. Leírni is alig merem, és betegesen hangzik de teljesen úgy éreztem a szülőszobában mintha épp megerőszakolnának. Szégyent érzek miatta, hogy így kellett világra hoznom a gyerekem meg azért is, hogy én is ilyen módon születtem (ez már régen, tiniként is felmerült bennem többször). Munkatársaknak is azt hazudtam, hogy császárom volt, mert nem merem felvállalni. Utólag könnyű okosnak lennem, de fogadnom kellett volna orvost és elintézni a császárt. Eleinte reménykedtem benne, hogy idővel jobb lesz, elmúlik ez az érzés, de 11 hónapja nem volt olyan hét, hogy legalább egyszer ne jutott volna eszembe, de a heti több alkalom a gyakoribb. Most pedig naponta ezen kattogok, mert lassan itt az első születésnap, ami nagyon felerősíti bennem ezt. Készülődés, tervezés közben folyton előjönnek ezek a gondolatok. Tudom, hogy ostoba vagyok, hiszen itt van egy egészséges, gyönyörű baba akit imádok és úgy összességben minden rendben van az életemmel, és ezek mellett is szégyenként tekintek a szülésemre és még a mai napig ezen agyalok.
Volt már valaki hasonló helyzetben? Mikor múltak el ezek az érzések? Mitől lett jobb? Bármilyen tippet szívesen fogadok és köszönök.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Mégis mivel "készültél" a császárra, ha még orvost sem fogadtál a műtéthez?
Miből gondoltad h cs. lesz?!
Egyébként pedig ha császárra készültél, gondolom tudod h egy kicsit jobban hasonlít az erőszakhoz!
Tök pucéran fekszel.
Le van szíjazva kezed lábad (terpeszben) 2 pasi matat a paraván mögött az alsó testeden, úgy h te nem érzed, látod h hol nyúlkálnak mit csinálnak. Még csak az arcukat se látod mert maszkban vannak!
Nem tudsz te semmit a császárról! Aki készül valamire az tesz azért h úgy alakuljon ahogy tervezte. Te meg gondoltad h besétálsz szülni és megkérdezik h hogy szeretnéd?!
Rinyálsz itt olyan dolog miatt amiről sza.t sem tudsz. Csak "divatosabb" (meg sokak szerint kényelmesebb). De a fáradtságot már nem vetted rá hogy legalább fizess egy dokit azért h indokolatlanul megcsászározzon, csak azért mert a természetes szülés "olyan undi"!
Kiskirálylány ébredj fek!
válasza:Egyertelmuen szakemberre van szukseged, aki mar talalkozott ezzel a jelenseggel. Nem altalanos dolog ez, nem hiszem h itt segitseget kapsz tapasztalatbol.
Olyat en is ismerek, akinek traumatikus volt a szulese es meg egy ev utan is gyoteodott miatta, neki is pszichologus segitett.
De a te problemad teljesen mas kaliberu, nem is emlekszem h egyaltalan olvastam-e barhol hasonlot.
De biztosan komoly es segitseg kell neked, ha magadtol 11 honap alatt nem jutottal tup rajta, akkor nem is fogsz. Keress valakit.
válasza: válasza: válasza:Az én vêleményem is az jogy mindenképp keress fel egy szakembert!!
Egyáltalán miért gondoltad hogy császárod lesz?? Örülj hogy nem az volt. Tudod mi a trauma? Az mikor sürgősségi császár kell de azonnal mert lehet hogy meghaltok,elaltatnak és azt sem tudod mire kel fel,felkelsz e egyáltalán. Aztán másnap az intenzív osztályon fekszel,nem lehet nálad telefon sem és nem tudod a babád túlélte-e. Rajtad a homokzsák+ a dokik ugy megnyomkodják a hasad hogy majdnem besz.rsz.Velem ez történt röviden mégsem lettem depis és én nagyon örültem volna a hüvelyi szülésnek. A császárnál vágnak mindedt,felállni és sétálni hatalmas fájdalom.
Örülj hogy nem császároztak mert a hüvelyi csak addig fáj de a császár 1 hónap kínlódás minimum. 8 hónapja emelték ki a fiamat de a mai napig érzéketlen alul a hasam,nem beszélve a hatalmas vágásról.
Én is depizhettem volna de lefoglalt az hogy van egy gyönyörű egészséges babám aki szerencsére túlélte a történteket.
válasza:Az nem csak a kérdezőnek, de senkinek sem segítség, ha elmondod, hogy neked mennyivel szarabb volt és lám te még azon se depiztél. Semennyire nem előremutató. Az empátia nem ez.
A kérdező érzi, amit érez valamiért, amit se ő se más nem tud egyelőre. De mivel az érzése létező, így az nem segítség ha a te nagyobb bajoddal elbagatelizálod, mert neki ez a nagy baj. Azt kell megnézni, hogy a történésre adott túlzott érzelmi reakció miért jött létre és honnan táplálkozik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!