Írna valaki nyugtató szavakat, akinek nem volt borzalmas-irtózatos-leírhatatlan fájdalom a szülés? Ezeket a szavakat itt írták arra a kérdésre, hogy milyen a szülés, és engem megijesztettek. Biztatást kérek szépen attól, aki tud.

A szülés irtózatos erőpróba és leírhatatlan gyönyörűség az eredménye. Borzalmasnak viszont semmi esetre sem mondanám az én szülésemet. Ha így lett volna, a férjem nem maradt volna végig mellettem, ő is és én is pozítívan csalódtunk :-)

Ha nagyon félsz tőle, gondolj arra, hogy van lehetőség a fájdalomcsillapításra (pl. EDA) és nem kell egyedül végig csinálnod, orvos, szülésznő azért van ott, hogy segítsen.

Nem tudom, hányadik hétben jársz, de úgy félidőnél rettenetes pánik fogott el aszüléssel kapcsolataban, ami később reális félsszé vált. Remélem ez Neked is sikerül.

Én is biztatlak:) Nekem is fájt, szerintem mindenkinek fáj, de azért nem használnám ezeket a szavakat rá:) Sőt, már másnap közöltem mindenkivel, hogy a mázlista fejemnek baromi könnyű szülése volt:) Első baba, első fájástól sírásig 6 óra 50 perc telt el. Voltak jóslóim korábban, de annyira egyértelműen jóslók voltak, hogy nem is foglalkoztattak, aludtam:)

A családban többeknek is nagyon nehéz szülése volt, és a történeteket hallgatva el is határoztam, hogy nekem könnyű lesz. Utána nem foglalkoztam az egésszel, hiszen 1. baba még bent nem maradt, 2. tudtam, hogy könnyű lesz:)

Én hiszek abban, hogy a pozitív hozzáállás csodákat tesz, én vagyok az élő példa:) Úgyhogy csak pozitívan, gondolj arra, hogy az egész gyerekágy téged fog irigyelni, olyan könnyű szülésed lesz:) Hajrá:)

Hihetetlen-elképesztő-felemelő :)

Már úgy várom a kistesó érkezését is! :)

Én is nagyon féltrm a szüléstől. nem a vajúdás részétől, hanem a kitolástól, hogy az mennyire nagyon fog fájni.

Fájt is. :-)

Aztán úgy alakult, hogy nem bírtam tovább és edá-t kértem. Kaptam is, és mivel gyorsan tágultam, a fájdalomcsillapítás a kitolás részére is kitartott. :-) Így egyáltalán nem fájt. Inkább iszonyatosan fárasztó volt.

Nyugi, túl fogod élni. :-) És meglásd, pár hónappal - vagy akár pár perccel - a szülés után már azt tervezgeted, hogy mikor szülöd a következőt. :-)

én is rosszabbra számítottam, mivel én is olvastam ilyeneket, és fel voltam készülve a leírhatatlan fájdalomra, na azért ez nem ilyen szörnyű

mondjuk én nem éltem végig a fájásokat mert kaptam edát, aztán meg a végén császár lett ( császár utáni első felkelés rosszabb volt a vajúdásnál)

én reggel a fájásokra ébredtem, de rögtön nagyon sűrűn jöttek, 2-5 percenként

fáj, de ki lehet bírni

ha nem lehetne, akkor nem vállalnának a nők több gyereket

nemrég volt egy kérdés, hogy ha 1 szóval jellemezhetnéd a szülésedet, mi lenne az, keress rá, nagyon jó, érdekes kérdés volt

egyébként még az is érdekes volt, hogy én mióta az eszemet tudom féltem a szüléstől, de ahogy aznap reggel felébredtem a fájásokra, félelem az nem volt bennem

szóval ne olvasgass ilyeneket, minden szülés más, mindenki másképp éli meg

könnyű szülést kívánok!

Az előttem szólók, már mindent leírtak. Én csak annyit tudok még ehhez hozzátenni, hogy igaz fáj cefetül, de ki lehet bírni! És ne törődj ott semmivel, ha úgy érzed, kiabálj, vagy énekelj, ha ez nyugtat meg szülés közben. Ha én kibírtam, pedig én piszkosul nem bírom a fájdalmat a vér látványától meg egyenesen rosszul vagyok. Az első babámnál egy csomó fájdalomcsillapítót is kaptam, de ED-át nem kértem! És 12:40 perc alatt született meg a kicsinek (4280g/58cm) épp nem mondható fiam, aki most múlt 2 éves. Ehhez képest második fiamat, aki 2 hónapos múlt (4530g és 60cm) röpke 3 óra alatt megszültem, mindennemű fájdalom csillapíts nélkül. Jött mint a távirat! Pillanatok alatt meglett, férjemnek még a fényképező gépet sem volt ideje elővenni..:)

De mindkét alkalommal a legnagyobb öröm volt, hogy a karomban tarthattam a kis "kukacosokat"..:) Már ott megbeszéltem a férjemmel, hogy jövőre ugyanitt, de akkor már kislányt kérek..:)

Mikor terhes voltam én kihagytam az ilyen rémhíreket. Tudtam, hogy a világ legtermészetesebb dolga, de közben a legnagyobb csodája is életet adni egy pici embernek. Persze tudtam, hogy fájni fog, de bíztam magamban. Bizony fájt is, de abszolut nem tudom felidézni azta a fájdalmat, mert mikor megláttam az én pici babámat elfelejtettem minden rosszat. Szinte végig beszélgettünk a férjemmel, a dokimmal és a szülésznővel, még viccelődtünk is. és abszolut nem arra gondoltam, hogy jaaajj belehalok, hanem arra, hogy segítenem kell a kicsimnek, hogy végre együtt lehessünk.

lehet, hogy megcáfolható, hogy minden fejben dől el, de nekem bevált.