Nagyon félek a fájdalmaktól! Ti hogy viseltétek? Tényleg ennyire szörnyű ahogy az le van festve?

Régen azért szültek a nők,mert nem volt védekezési módszer és a lábukat szét kellett tenniük akár akarták akár nem. Megszakítás és fájdalomcsillapítás meg nem volt, ergo kénytelenek voltak szülni.

Mindenki azt mondja,hogy fáj az de ki lehet bírni és milyen csodálatos a vége.Hát ez szerintem olyan sablonszöveg és hihetetlen is.Én csak fél napot vajúdtam de az egyetlen dolog ami segített az a hosszas figyelemelterelés és az,hogy a párom folyamatosan magához ölelt.Volt,hogy már sírtam a fájdalomtól,olyankor jól esett,hogy magához ölelt és szoríthattam őt.A vége császár lett,tehát megúsztam úgymond és el is felejtettem már a fájdalmat, de azért félek egy újabb szüléstől.

Jó ha tudod azért,hogy a fájdalomcsillapítás nagyon jó, tehát kérd bátran és akkor nem lesz gond:)

Nem kell olvasgatni a sok hülyeséget! Minden szülés más, és nagyban hozzáállás kérdése. Hidd el nem kell félni semmitől, csak a babádra gondolja a kis gyönyörűségre akit nemsokára a kezedbe foghatsz. Én nem féltem abszolút, gyors volt a szülésem, de nem volt probléma mentes és persze fájdalom mentes sem, de akár minden nap ujjra csinálnám. Imádtam azt a pillanatot. Délután szültem de éjjel végig a pici lányomat kellett hurcolnom, mert nem indult meg a tejem pótlást meg csak nehezen akartak neki adni és ha nem a folyosón sétáltunk fel üvöltötte az egész osztályt, vágtak meg repedtem is, de másnap reggel én már rendesen tudtam ülni, kemény széken nem, de nem a gátsebem miatt hanem az aranyerem miatt!

Most ezzel nem azt mondom hogy mindenki csak eltúlozza és abszolút nem fog fájni, de sok függ a hozzáállásodtól!