A 2-ik szülésnél hogy viseltétek amig korházban voltatok hogy 15honapos babátok otthon van? És forditva?

Nekem 22 hónap van a két gyerek között, most 6 hetes a kicsi. Engem jobban megviselt mint őt, az biztos. Nagyon jól elvolt apával, pedig féltem , hogy fog neki enni, aludni, mert nagyon anyás egyébként, most meg hogy megvan a kicsi még inkább. Szóval ő bejött apával minden nap hozzám a korházba, nem bírtam volna ki, ha nem látom több napig. Szépen elköszönt mikor mentek, ez is megviselt, hogy na akkor már biztos nem is hiányzom neki, ha így itt tud hagyni:) De h.lye is az ember, rögtön ilyenre gondolta, pedig örültem is hogy ilyen jól elvan nélkülem. De mikor meg este felhívtak és hallottam a hangját, na akkor utánna ott bőgtem az ágyon:(

De már így utálogy hamar eltellt az a pár nap.

Könnyű szülést és jó egészséget mindnyájótoknak!!!

csak nem a sarka kata vagy?

:D

Nem is hiányoztam a lányomnak, csak én bőgtem folyamatosan, pedig velem volt a kisöccse. Szüleim kivettek szabadságot és velük volt 1 hétig. Bejött a kórházba megnézni Kristóf babát, nem nagyon foglalkozott vele (itthon sem), nekem csak integetett, nem is engedte, hogy felvegyem. Lilla és Kristóf között 18 hónap van, a pici most 2 hónapos és most sem foglalkozik vele a nagylány. Eddig is olyan magának való volt, most is lefoglalja magát, amíg szoptatok, ha pedig a kisfiam alszik, együtt játszunk. Nem tudom, miért nem akar odajönni, ha pelusozom vagy szopizik, pedig próbálom bevonni őt is. Lehet így mutatja ki a féltékenységét.

Bocsi, hogy ennyit írtam. Nálunk ez a helyzet, bent volt egyszer a kórházban és jól viselte, hogy távol van tőlem.

14 honap a korkulonbseg a fiaim kozott, a nagyobbik szinten nem volt napokra nelkulem a kistestver szuletese elott. Raadasul o kulfoldon szuletett, ott 12 orat voltam osszesen korhazban, majd hazaengedtek bennunket (nem csak engem, hanem a babat is). Mivel annyira nem rajongok a korhazi letert, illetve nem is volt semmi bajunk, igy ez a megoldas nagyon tetszett.

De a masodik gyerek Magyarorszagon szuletett, itt hiaba kerheti haza magat az anyuka, a baba akkor is marad. Marpedig a vilag minden kincseert nem hagytam volna magara a kisebbiket azert, hogy a nagyobbiknak ugyanolyan felhotlen napjai legyenik, mint addig egesz eleteben voltak. Gondolom ertitek, a kicsi ugyanugy az en gyerekem, raadasul sokkal-sokkal elesettebb egy ujszulott, mint egy 1-2 eves gyerek. A nagyobbik sem kerult harom napra az utcara, az apja szabit vett ki, bekoltoztek addig a nagyszulokhoz (ok kozelebb laknak a korhazhoz). Magyarul harom napig nyaralt es korbe volt nyalva a pici feneke a nagyszulok es az apukaja altal, akiert rajong, de sajnos a munka miatt egyebkent nem tudnak annyi idot egyutt tolteni, amennyit szeretnenek.

A lenyeg: nagyon hamar elment az a harom nap, csak belegondolni volt rossz szules elott, de ott mar egyaltalan nem volt tulelhetetlen. KOnkretan a nagyobbik fiam tokeletesen jol erezte magat. En pedig a picire koncentraltam maximalisan, minden pillanatomat neki szenteltem, mert tudtam, hogy otthon mar osztani kell majd az energiamat, nem lesz minden figyelem csak az egyik, vagy masik gyereke.

En annyit tettem, hogy egyagyas szobaba kertem magam mar az elso nap. Ide johettek latogatok, a ferjem egyebkent is volt bent ketszer is hosszan, a napkozbeni latogatasra mindig behozta a nagyobbik babat is. Nem volt ezzel semmi gond, neki biztosan nem volt rossz, nagyon elvezte a csavargast, orul, hogy lat, egyaltalan nem sirt, tavozaskor, sot, vigyorogva integetett es robogott is az auto fele.