Mit tegyek? Nagyon félek a fájdalmaktól. Meg a burok repesztéstől. Mit tegyek?

Szió!

Én is nagyon félek...

De a burokrepesztésre, akivel beszéltem mind azt mondta, hogy nem fáj egyáltalán, attól nem kell félni.

Amúgy miért gondolod, hogy majd nem megy el a vized magától?

Én azzal doppingolom magam, hogy a légzésre figyeljek majd, meg amit a szülésznő, és a doki mond, azt úgy tudjam csinálni, mert akkor könnyebb lesz.

De mostanában nagyon sokan hamar, és relatíve könnyen megszülnek..hátha mi is közéjük tartozunk majd. :-)

Én próbálom magam lenyugtatni, mert ha bepánikol az ember akkor állítólag sokkal nehezebb, mert begörcsölnek az izmok még jobban, meg agyilag sem tud odafigyelni, elforgácsolja az erejét a félelem...:-((

Szóval addig próbálok nem gondolni rá, ergó homokba dugom a fejem, és csak élvezem, hogy a kicsi rugdos a hasamban, mert az jó érzés, és majd a cél előtt pedig koncentrálok: légzés, doki, szülésznő, és mindjárt kész is vagyunk. :-D

Minden jót Neked, és könnyű szülést!

37 hetes

a burokrepesztes n em faj, lanyok, mindig csak arra koncentralni a baba igyis ugyis kint lesz es azt csinalni amit a doki es a szuleszno mond:)

konnyu szulest

Amitől féltek, az be is következik. Bevonzzátok.

Arra gondoljatok mindketten, hogy az a baba nem marad bent, ha megindul a szülés. Vagy természetes úton, vagy császárral, de megszületik és a karjaitokban tarthatjátok.

Fájni fog, még valószínű soha életedben nem éreztetek ekkora fájdalmat, DE itt olyan "végeredmény" lesz, aki mindent kárpótol.

Emellett pedig szülés után közvetlenül eufóriában lesztek a hormonok miatt.

Figyeljetek a dokira, a szülésznőre, de legfőképpen magatokra. A fájdalom hatására teljesen magatokba "szálltok" majd, olyan, mintha megszűnne hirtelen minden, csak Ti lennétek meg a baba.

Csodálatos élmény volt nekem, remélem Nektek is az lesz!

Sziasztok!

Hát szerintem nálam senki nem félhetett jobban a szüléstől!

Első baba, nem volt fogadott doki, szülésznő (amit nem is bánok!).

A burokrepesztést egyáltalán nem lehet érezni, kellemes meleg, mikor elönt a magzatvíz. A vajúdást oxitocin injekciókkal segítették, de így is csak 1 órát tartott az az igazi, falat kaparós fájdalom. Nem kértem fájdalomcsillapítót, amit utólag sem bánok, szinte elrepült az az egy óra.

Amin meglepődtem, hogy a kitolásnál annyira nem voltam magamnál, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, szóval annyira sikerükt kikapcsolni az agyamat, szinte teljesen más dimenzióba voltam, hogy egyáltalán nem fájt!

Sőt, a doki a lábam között telefonált (le kellett beszélnie a szilvesztert), de nem emlékeztem rá, később mondta a párom. Csak arra figyeltem, hogy iszanyat erővel nyomjak.

Csináltak gátmetszést, az sem fájt.

Na szóval, én kellemeset csalódtam, fele ennyira sem volt vészes, mint amire számítottam.

Amit tehetsz:

* ne nézz, ne olvass születéstörténeteket

* ha valaki pusztán jóindulatból paráztat, állíts le, vagy egyik füleden ki, a másikon be

* a légzéstechnika a vajúdás során sokat segít, gyakorold!

Remélem tudtam segíteni! Könnyű szülést, és egy csodaszép, egészséges kisbabát!

"Amitől féltek, az be is következik. Bevonzzátok." Ez nagyon igaz.

A burokrepesztés amúgy nem fáj egyáltalán, csak utána, arra meg lehet kérni fájdalomcsillapítást. Kérjél edát, és akkor szundíthatsz is vajúdás közben.

Első vagyok, köszi a Nekem is szóló válaszokat! Megpróbálom megfogadni! :-)

Kedves kérdező!

Megnyugodtál kicsit?

Üdv:37 hetes

a 37 hetes km vagyok. .-)

Te kis huncut, azt hittük, hogy babás vagy, de a korodat látva, jobb, hogy még nem. :-)

Még Neked ezen nem kéne agyalnod, nagyon odébb vagy még tőle, de végülis nem baj, ha rákészülsz lelkileg.

Vigyázz magadra, még várj 10 évet a gyerekvállalással, addig pedig szórakozz, és élvezd a fiatalságodat!

szióka, minden jót!