Miért van az, hogy aki szült az piedesztálra van emelve és folyton pátyolgatni kell?

Nézd, nekem relatív könnyű terhességem volt, tulajdonképpen a szülés is tök egyszerűen ment, a babám pedig egy angyal, és lényegében semmi gond nincs vele. Én konkrétan a véres kaszabolós horrorjelentektől kezdve a sohatöbbé nem alváson át, mindenre fel voltam készülve, direkt sokkoltam a férjemet is videókkal, sztorikkal, mindennel, amivel csak lehetett, hogy fogja fel, hogy ez nagyon durván fel fogja forgatni az életünket, és az eleje sz.r lesz, és nem romantikus, nem cuki, nem bájos, nem üngyümbüngyüm, hanem véreshorror. Ő tudom, hogy ezzel tökéletesen tisztában is volt, aztán úgy fest, hatalmas szerencsénk volt, mert végülis tök cuki, romantikus és bájos volt az első pár hónap is, a férjemmel is remek maradt a kapcsolatunk.

De akkor is a nővel értek egyet, mert az a férfi, aki 2 hét után képtelen türelmesebb lenni a feleségével, aki lehet, hogy élete legnagyobb traumáján esett keresztül, azt tökön tudnám rúgni a kínai nagyfalig. Ezer meg egy könyv és felkészítő tanfolyam szól arról, hogy megismerjük a lehetséges változásokat, és nem hiszem el, hogy nem volt 5 perce a napi fb-ozós kakálás közepette, hogy legalább a neten átböngéssze, mennyire megterhelő tud lenni egy baba. Ha pedig ő maga személyesen nem akar részt venni a gyermeke gondozásában (amiért szerintem szintén baxódjon meg, csak úgy röviden), akkor még mindig lehetne tekintettel a feleségére, és kérhetnének segítséget, dajkát, anyóst, akárkit, hogy legalább ne leggyen annyira egyedül. Van ahol életmentő tud lenni, ha fél órára átvesznek egy babát és van idő tőle lezuhanyozni.

Nem különb, aki szült - ha ez áll igazából a kérdésed hátterében. De attól még lehet tropa. Van, aki tízet is gond nélkül kipottyant és flottul elmenedzseli, más egybe is belehal vagy skizofrén lesz. És a kettő között még sok az árnyalat.

És persze van baba, akivel hónapokig az intenzíven laktok és van, aki csak eszik és alszik és még szabadidőd is marad. (Nálunk az első nagyon jó alvó volt, még fusi munkákat is tudtam mellette csinálni, és azt hittem, milyen ügyes vagyok, erre a második 2-3 éves koráig 5x is felkelt éjjel és nappal esküszöm folyton szédültem és összekevertem a szavakat).

Ha a kérdező férfi nem csak várná az asszonyt, hanem megkérdezné, mire van szüksége, ahhoz, hogy újra mosolyogni lássa (a mosogatástól a hátmasszáson át a pszichológusig) máris biztos jobb lenne a hangulat otthon. Gondolom, ha amikor megkaptátok a babát, a férjed csak féltékeny lett volna rá, és egyedül hagy minden feladattal, nem élted volna meg te sem akkora pozitívumként ezt a szépnek várt korszakot.

Istenem, azt hittem férfi vagy, azért nem érzed át.

A legtöbben szülünk, hogy a genetikánk a gyerekünk külsején és habitusán is látszódjon, az, hogy a szerelmünkkel közösen kerülhetünk egy új testbe darabokban, új részekkel kiegészítve igazi csoda, akkor is, ha a csoda eleje sokaknak döcögős.

A szüléses dolgok, amiket itt leírt az egyik válaszoló, mind igazak, örökbefogadóknál is lehet tapasztalni egy részét(vissza is szoktak ám adni gyereket, a ti dolgotok is nehéz, csak az máshogy)

Hiányzik, hogy elismeréssel tekintsenek rád gondolom..

Mivel a szülés miatt nem indultál hátránnyal a türelem, kipihentség, energia versenyben, így neked könnyebb dolgod volt, de még így is nehéz.

Aki gyereket nevel az első 6 hónapban, maratont fut. Aki szül, az sántítva futja. A sántától és az egészségestől is hatalmas teljesítmény, de a sántától nagyobb. Vannak a császáros, problémás szülők, náluk meg extra nagy, mintha fél lábbal végig ugrálták volna.

Vannak jobb kondiban lévők, akik nem lihegnek a végén, és vannak puhányabbak, akik lefutják, de véreset köhögnek a végén és összeesnek.

Van, aki összeesik közben.

A lényeg, hogy mindenki megpróbálja, de minél nagyon hendikeppel indul, annál több kitartás kell hozzá és annál nagyobb teljesítménynek számít magához képest.

Neked jó párod van, másnak nem, gondolom megérted, hogy egy segítőkész párra szívesen mosolyog az ember, arra meg nem, aki csak lesi a szenvedését, esetleg le is húzza.

Ügyes vagy, hogy örökbefogadóként egy segítőkész férjjel laza volt, de neked könnyebb dolgod volt, nem könnyű, csak könnyebb, kevésbé nehéz, mint másnak.

Egyébként én sem adnám fel 6 hónap lazább kezdésért azt, hogy a gyerekemen a saját és az apja vonásait is látom, ezek nekem extra erőt adnak, ha mérges vagyok, könnyebben megenyhülök, ha magam, vagy egy szerettem látom a gyerekemben.