Miért lett ennyire piedesztálra emelve az anyaság?

Szerintem azért nem ott kezdődik a rossz anya fogalma, ahol már a gyámügy és a Ptk bekapcsolódik.

Ettől függetlenül tényleg túlzásba viszik sokan. De ez azért van, mert mások véleményének akarnak megfelelni. Mindenki azt kántálja, hogy szoptatni kell, tehát ha ő valamiért nem tud, inkább kínozza magát, szenved vele, ahelyett, hogy tápszert adna a gyereknek, és mindenki boldog lenne. Ugyanez a természetes szülésnél, az alvásnál, a sírásnál, a hisztinél. Mert ugye aki neveli a gyerekét, azé nem hisztizik. Az mindent megeszik, átalussza az éjszakát, mindig azt csinálja, amit anya mond, szuper okos és ügyes. Egy névtelen fórumon könnyű okosnak lenni, még akkor is, ha a valóságban esetleg nem az van, amit ideír.

Mindenkinek más az elképzelése a jó anyaságról.

Szomszédom is jó anyának tartja magát, hatot szült, hetente talán meg is fürdeti őket, lecseréli a ruhájukat.

Én csak hármat, naponta fürdenek és tiszta ruhát kapnak.

Hülye példa, de így igaz minden szavam, szóval mások az igények, másoknak akarunk megfelelni. Attól még nem görcsös, hogy van benne rendszer.

Azért, mert a korábbi pszichológiai irányzatok kizárólag az édesanyát tették felelősség a gyermek pszichés sérüléséért. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van, ennél sokkal komplexebb a helyzet. Ma már ún. bio-pszicho-szociális modell van, ami a genetikai alpokon túl a szociális környezeti felelősséget (ovi, iskola, tágabb rokonság, barátok) is felhozza. A kötődésért meg nem egyedül az anya a felelős, hanem a baba is, mivel a kettő kölcsönhatásban működik. Ha van egy nagyon nehéz temperamentumú baba (difficult babay), ami genetika, alkati sajátosság, arra nagyon nehéz hosszú távon jól reagálni és jól tükrözni. Ebben az esetben, ha sérül a kötődés, akkor azért nem csak az anya tehet. Az anya kikészül, mert nem tudja megnyugtatni a babáját, elveszti az önbizalmát, a kompetenciáját és jönnek a gyakorin a kérdések.

Emellett nagyon sok helytelen hiedelem terjeng szintén a kötődésről, mely életében nem látott még pszichológiai valid kutatást, csak valakinek a véleményét tükrözi. Egyik ilyen nézet szerint, ha nem hordozol, nem szoptatsz igény szerint sokáig, nem alszol a babával, akkor nem alakul ki normálisan a kötődés. Ez nem így van! A kötődés vizsgálatok teljesen mást mutatnak. Ezek azt mutatják, hogy akkor alakul ki a biztonságos kötődés, ha az anya és baba közötti kölcsönösség kialakul, az anya reagál a baba jelzéseire, a baba megtanulja, hogy a jelzései jók és hasznosak, egymás kompetenciáját kölcsönösen megerősítik.

Egy nehézs, sírós babára nehéz kitartóan adekvátan, szeretteljesen reagálni.

Szóval sok régi elavult nézet van még napvilágon a laikusok (és sokszor még a pszichológusok ) körében is.

Az anyákkal nem foglalkozik senki, a védőnők nincsenek erre felkészítve és kiképezve, helyette sok fölösleges dologgal foglalkoznak.

Akinek meg gyerekkorából ered egy megfelelési kényszere, születik egy nehéz temperamentumú babája, az lelkileg mélypontra kerülhet.