Miért lett ennyire piedesztálra emelve az anyaság?

Szerintem egyszerűen azért van ennyi kétely a mai anyák zömében, mert:

– rengeteg, sokszor egymásnak ellentmondó információhoz férnek hozzá könyvekből, netről;

– a családok nem élnek már annyira szorosan együtt, mint régebben, ergó nincs egy „autentikusnak” tekinthető személy (anya, nővér, anyós, nagynéni, bárki), akit kiválaszthatna magának mint „nevelési referenciapontot” az épp anyává váló nő. Helyette ilyen-olyan doktorok, szakértők, barátnők, szomszédok, netes ismeretlenek, játszótéri „jóakarók” bombázzák mindennel;

– fogyasztói társadalmunk nagyon durva iparágává nőtte ki magát a gyerekekkel kapcsolatos cuccok gyártása; a gyereküknek a legjobbat akaró nőkre mindenfelől zúdul, hogy mi az, ami „nélkülözhetetlen” a gyerek fejlődéséhez a csiribiri fejleszőjátéktól a csúcsbabakocsin át a bébikompig mindent kitalálnak, hogy pénzt lehessen lehúzni róluk, és valljuk be, anya legyen a talpán, aki el tudja dönteni, mi az, amit ha „megtagad” a gyerekétől, akkor az nem lesz „hétzenés”, mint a szomszéd Pistikéje, aki már félévesen…

Nem tudom az esetek többségében ez hogy van, én csak egy példát látok a környezetemben. Ez a nő meg van győződve róla, hogy élete kiteljesedése, hogy szült, aki ezt a csodát még nem élte át az élből hülye gyerek. A 22 éves húgát taknyos kölöknek, annak 26 éves barátját kisfiúnak nevezi, mert hát őhozzá képest, aki 30 éves és szült már igazán senkik. Amúgy se egy karriert, se egy párkapcsolatot nem tud felmutatni, annyira életképtelen a nő, hogy a szülei nyakán lóg és egy ebayes rendeléshez vagy egy filmletöltéshez is az apja segítségét kéri... Mikor ezt valaki megjegyzi, akkor a legjobban ő van felháborodva, hogy neki ilyenekre nincs ideje, mert anya (filmet nézni, meg facebookra a gyerek eszik-kakil-alszik-pisil fotóit 0-24-ig posztolni van ideje). Ő nem nő, ő anya, emiatt mindenkivel olyan felháborítóan kritikátlan stílusban beszél, hogy jobb helyeken az ilyeneknek egy pofont nyilvánosan simán lekevernek, de ha számonkéred, hogy miért beszél így, akkor annyit válaszol, hogy mert ő ennek a gyereknek az anyja.

Személy szerint úgy vagyok ezzel, ismerve a fenti példát gyerek előtt is, hogy aki amúgy is idióta, az idióta lesz gyerek után is, vagy csak akkor jön ki igazán rajta a hülyeség. Másrészről az sem lehet véletlen, hogy ez a hölgyemény az élet más területén szó szerint semmit nem tud felmutatni, nincs karriere, nincs párkapcsolata (a gyerek is egy családos embertől lett), se hobbija, se barátai. Semmi... Valahogy érthető, ha egy ennyire sikertelen ember foggal körömmel küzd azért, hogy az anyasága elismert, magasztos dolog legyen, ami azért már teljesítmény...

Egyetértek azzal, hogy rengeteg egymásnak ellentmondó infót kap az ember, aztán próbálja kitalálni, mi lenne a helyes. Már ha csak itt megnézed a kérdéseket, a megfogalmazástól és a helyzettől függően mást írnak az válaszadók.

Aki azt kérdezte, hgoy adjon-e éjjel enni a gyereknek, azt mondták, hogy ne, vacsorázzon sokat, és nem lesz éhes. Aki azt kérdezte, hogy lefekvés előtt adjon-e tejet a gyereknek, annak beszóltak, hogy nehogy adjon, nem kell este megtömni a gyereket. Na, akkor most egyen sokat vacsorára, vagy ne egyen?

Az lenne a legegyszerűbb, ha mindenki csinálná, ahogy akarja, és nem fórumoznánk.

(A 11. válaszololó vagyok újfent.)

Bemásolok ide egy részletet egy írásból, amit most olvastam. Látszólag nem a feltett kérdésre vonatkozik (az iskolai agresszióról, zaklatásról szól a cikk), azonban szerintem jól megvilágítja, hogy megváltozott a társadalmi környezet, amelyben élünk, és ez mennyire befolyásolja a családok életét, a gyereknevelést.

Végső soron azt gondolom, hogy az is, ha valaki „felvág” más előtt azzal, az ő gyereke milyen „ügyes, okos, már sokkal többet tud”, tudva tudván, hogy ezzel rossz érzéseket kelt a másik anyában – ez is az agresszió egy formája, ahogy itt írják, a „versenytársadalmunk” kifejeződése.

„Az iskolai agressziót nem lehet a szociális folyamatokból kiragadva szemlélni, a rendszerváltozás anyagi és pszichikai következményeitől, a pénzközpontú versenytársadalom kialakulásától, a médiakörnyezet hatásaitól stb. függetlenül. A viselkedési mintákat a gyerekek végül is a felnőttektől kölcsönzik, erőszakosabbak lettek, mint ahogy az egész társadalom is agresszívebbé vált. Magyarországon mintegy 2,2 millió gyermek él, közülük minden hetedik veszélyeztetett, minden századik a családján kívül kénytelen élni.”