Miért van az, hogy aki szült az piedesztálra van emelve és folyton pátyolgatni kell?

Gondolom még nem szültél...

A szülés sok hormonnal, változással jár. Több idő kell, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez egy anya. Hogy egy kicsi lény rá van utalva, tőle függ az élete gyakorlatilag. És nemcsak a baba van, hanem másban is "teljesíteni" kell. Erre nem lehet 1 nap alatt átállni.

A férfiaknak is nehéz. Hogy ilyenkor legyenek türelmesek, segítőkészek.

És igen, azért van ennyi válás, meg szar házasság, mert a férfiak nem is akarnak alkalmazkodni az új helyzethez, nem is akarnak segíteni a feleségüknek, hanem ha nem tettszik, lelépnek...

Mert itt egy 2 hete szült nöröl van szó, aki éppen élete legnagyobb változásán esik át. Kérdés, hogy a férj miért is dolgozik? Miért nem vett ki az elsö 2 hétre szabit?(ugye 9 hónapig készültek a gyerekre)

Miért kellene védenni egy férift aki elmegy dolgozni, majd az írásból az derül ki, hogy mikor haza megy azt szeretné, ha a frissen szült felesége körbe rajonganá.

A nőnek fáj a segge, hetekig vérzik, csöpög a tej a melléből, fáj minden porcikája, alig alszik, nemsokára a haja is hullhat, a hormonjai össze-vissza, ha pechje van aranyere is lett, vagy vágás a hasán ha császáros... soroljam?

A férjnek mi is a baja tulajdonképpen? Na, látod. Majd sajnálom, ha lesz is valami baja!

"A baj szerintem azzal van, hogy a férjjel nem lehet kicsit sem egyetérteni/együttérezni"

Èn meg erre azt mondom, hogy a férjnek kellene a 2 hete szült párjával együtt érezni, és segíteni neki. Ha igazán kivenné a segítségben a részét a férj akkor a nönek sem lenne ilyen kedve...

Azért mert most az a divat, hogy sajnáljuk őket. Két gyereket szültem, az első nem is fájt, ellenben a második. Hát, pokoli volt, mit ne mondjak, de nem vártam el, hogy csókolgassák a lábam nyomát emiatt.

Most az a módi,ha van egy kérdés, ahol anyuka épp nem szereti a gyerekét, a régi életét siratja, vagy figyelmen kívül hagyja a sirását, hogy anyukát sajnáljuk, szegény csak kimerült, menjen kávézgatni, fodrászhoz, edzeni stb,azt passzolja le apukának a gyereket majd megtanulja milyen a szegény anyának otthon a gyerekkel. Aztán apuka rájön,hogy ez annyira nem nehéz, csak anyuka lusta, nem így képzelte és tarsaik.

Nekem a nagy már ovis, kb olyan, mint egy fél ovis csoport egymaga, de soha nem nyafogtam a faradtság vagy az rlevensége miatt. Nem, nem vagyok mártir, csak azt az elvet vallom, hogy ha vállalok valamit, azt mindenestől vállalom. Minden percét imádom amúgy...

Nem értem meg azokat, akik depressziósan inkább menekülnek a gyerek elől és biztos vagyok abban, hogy sokuk azért ilyen megkeseredett, mert elképzelték az első 5 évet és már a 3.héten kiderül, hogy a gyerek másképp gondolja. Bedepiznek, hogy jaj, nekem semmi sem sikerül,fáradt vagyok, hisztis és a párjuk nem érti.

Sokan önként a 4 fal közé zárják magukat, igy kesereghetnek, hogy be vannak zárva a gyerek miatt, pedig a gyerek mobilis vihető bárhova.

Borzasztónak tartom az ilyeneket, és nem sajnálom őket. Ébredjenek fel és ne sajnáltassák magukat.