A testvérem nem akar szoptatni mert undoritónak tartja. Mi erről a véleményetek?

Én is irtóztam a szoptatastol, ez a lányom születése után sem valtozott. Megpróbáltam, de abban a pillanatban tudtam, hogy esélytelen, nem fogok szoptatni. Kellemetlen, rossz érzés volt. Fejni végképp nem fejtem volna, az még bizarabb, mintha valami fejőstehen lennék. Tapszeres lett és láss csodát, semmi baja, ugyanúgy felnőtt.

Tiszteletben kéne tartani más döntését és nem beleokoskodni mindenáron. Ha nekik így felel meg, akkor így felel meg. Inkább azokkal a szupermamikkal van súlyos probléma, akik azt hiszik nekik aztán jogukban van másokat kritizálni és jól megmondani, hogy mit hogy kell..

Ráadásul a testvéredről van szó, elég gaz, hogy itt beszeled ki..

"sajnos teli vagyunk ilyen ostoba egomán anyátlanokkal, akik szerint full normális undorodni ettől." Van olyan nőrokonom, akit serdülőlány korában zaklattak a nagy mellei miatt, molesztálták is, és folyamatosan hallgathatta a mocskos megjegyzéseket a melléről.

Ő sem akar, rettentően szégyelli a dolgot. A hozzád hasonló empátia nélküli, ítélkező egyének meg csak simán beléjük rúgnak. Biztosan benned is lehet kivetnivalót találni, meg a provokáló balf.. kérdezőben.

Én is viszolygok a szoptatástol,számomra is bizarr és taszito látvány és érzés...ennek ellenére mindkét gyerekemnél megprobáltam, hiszen tudtam h az anyatej a legjobb. Pár hétig birtam, teljesen depresszios lettem töle,minden szoptatásnál bögtem h én ezt mennyire utálom és nem akarom csinálni.

Na kedves kérdezö, szerinted ennek van értelme? Inkább legyen az anya egy idegroncs aki undorodik saját magátol, de kap a baba anyatejet? Vagy legyen egy boldog kiegyendulyozott anyukája, aki vagy fej neki, vagy tápszert ad? Pár hét kinlodás után pár hétig még fejtem, de igy hamar elment a tejem ugyh tápszeresek lettek. Ha ujra szülnék, ujra megprobálnám a viszolygásom leküzdeni a gyerekem érdekében. De ha nem megy, nem megy..