Melyik "jobb", ha valaki egyáltalán nem szoptat (mert nem akar), vagy ha akár 4 évig is?
Ugye mindkét táborba tartozó anyukákat szokták negatív jelzőkkel illetni, hiszen az arany középút az ideális.
De mégis melyik a jobb a gyerek szempontjából?
Nem szeretném ha vita fajulna el, de nagyon érdekel ki mit gondol, szeretném ha leírnátok kulturált hangnemben a véleményeiteket, érveiteket. Köszönöm! :)
(A 4 évig tartó szoptatás alatt pedig nem azt értem, hogy az anya ezzel láncolja magához a gyereket, csak ezzel nyugszik meg, hanem amikor ez "normálisan" működik, megvan a helye, ideje pl ébredés után, a gyerek is kiegyensúlyozott, nem ordít az oviban cicért, nem húzkodja az anyja pólóját egész nap stb)
Szerintem ez egy hülye, erőltetett kérdés, de a szoptató anyukát tartom jobbnak, mert az anyatej egészséges.
Egy tápszeres anyuka
Én azt gondolom, ez mindenkinek a saját döntése.
Az én személyes véleményem pedig az, hogy a hosszabb ideig tartó szoptatás még mindig jobb, mint a nulla szoptatás.
Ha egy anya a saját kényelme, a mellei változása miatti félelme stb. miatt nem szoptat, azt önzőségnek tartom. Mindenki tudja, a vízcsapból is ez folyik, hogy az anyatej a legideálisabb táplálék a baba első hónapjaiban, és a hosszútávú (az első két évben) szoptatás előnyei is ismertek. Nyilván tápszeren is megmarad a baba, de az számomra a szükséges rossz. Nyilván, én így érzem, mert két gyerekemet szoptattam, és soha nem tápszereztem, életük első hat hónapjában kizárólag anyatejes volt mindkettő.
Nem keverem mosz ide azokat, akik próbálták, de nem ment a szoptatás. Persze, közöttük is sokan vannak, akik idő előtt feladták, mert megterhelő volt a próbálkozás, az éjjeli-nappali fejés, a baba igényei szerinti szoptatás stb. Az ilyen számomra megint a túl kényelmes kategória.
Én azt mondom, az anyává válással vállalom a küzdelmet a gyermekem jóléte érdekében. Ha ez a szoptatásért folytatott küzdelmet jelenti, akkor azt. És igen, vállalom azt is, hogy ő a legfontosabb, nem a saját igényeim..legalább a baba első hónapjaiban, és ha kényelmetlen, akkor is mindent megteszek érte, ez esetben a táplálásáért, és nem nyúlok rögtön a legegyszerűbb megoldáshoz (ami sok babának nem is jó feltétlenül. Az én gyerekeim szinte öklendeztek a cumisüvegtől, pedig csak a lefejt tejemet akartam házon kívül odaadni nekik).
A sokáig történő szoptatás: egy egészséges anya-gyerek páros magától leteszi a cicit a gyerek 1-2 éves korában. Ha egy négyéves még szopizik, ott valami lelki értelemben nem stimmel vagy a gyereknél, vagy az anyánál.
A gyerekeim másfél éves korukig szopiztak (a fiam 16 hónaposan, a lányom azután kicsivel magától letette).
Arany középút. De ha ez a két lehetőség van, inkább szoptasson 4 évig, mint egyáltalán ne. Én 2 évesen választottam el a lányomat, kistesóval is hasonlóan szeretném.
A hármassal alapvetően egyetértek, kivéve azt a részt, hogy egészséges baba-mama páros magától leáll 1-2 éves kor közt. Nem. Természeti népeknél, tehát ahol nem pofázik bele a társadalom, 2-7 év a természetes elválasztódás. A mi társadalmunkban a 7 már egyértelműen úristen kategória, sőt, legtöbbünknek 3 éves kor felett az, de ha ezeket a kitalált normákat elfelejtjük, akkor bizony teljesen normális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!