"Ne adj neki tápszert! " - nem felelőtlen dolog ilyen tanácsot adni?

Nem minden esetben van így, igen. De szerintem sokkal több esetben sikerülhetne mégis a szoptatás, ha minden körülmény ideális lenne. A gondok észrevételében és kezelésében pedig tényleg döntő szerepe van az anyának!

Mert igen, bizonyos dolgokat nem lehet (közvetlenül) befolyásolni, mint mondjuk az anya fizikai adottságai, lásd az igen ritka tejmirigy-elégtelenséget. De a hormonműködést, ami szintén alapvető, már többé-kevésbé lehet, megfelelő táplálkozással és életmóddal (mint pl. a fogigátló tabletta mellőzése). "A többi", a sikeres szoptatáshoz szükséges elméleti tudás és gyakorlati tippek pedig innen a netről is jól összegyűjthetőek.

Ugyanez igaz a babára mint másik főszereplőre is. Vannak olyan "negatív" tulajdonságok vagy rendellenességek, amiket nehéz észrevenni, de ha sikerül és orvosolhatóak, akkor jó esély van rá, hogy működjön a szoptatás. (Nálunk ez volt a középsúlyos izom-hipotónia, ami miatt az újszülött lányom egyáltalán nem tudta beszívni a szájába a mellem.)

És a külső körülményeket mint harmadik tényezőt is lehet azért bizonyos fokig befolyásolni.

Ezzel nem azt mondom, hogy bárki tud szoptatni, aki akar és aki a fentiekre maximálisan odafigyel. De magamon tanultam meg azt, hogy mennyire sokat számíthat, ha valaki nem nyugszik bele a helyzetébe, hanem megpróbál mélyebben utánajárni. Nagyon sok a fontos összefüggés és nagyon sok helyen "el lehet bukni", ez így van. De szerintem ez a fórum is pont azért lenne, hogy figyelmeztessük egymást, ha az adott anyuka épp valami (szoptatásra nézve) "veszélyeset", kockázatosat csinál.

Mindettől függetlenül nyilván mindig is lesznek olyanok, akik nem tudnak (sokáig) szoptatni és közöttük is sokan lesznek olyanok, akik valóban önhibájukon kívül nem. Én a magam részéről azért vagyok itt, hogy minél több anyukának segítsek rájönni, hogy hol lehet a hiba, akár kívül, akár belül kell keresni.

Én is csak a saját tapasztalatom írtam le, 3 és fél hónapig "sikerült" (vagyis inkább addig volt tejem, napi 3-4 dl eleinte, utána már 1-2 csak:-S), de ha egyszerűen üvöltött rajta, mert nem tudott vele mit csinálni, nem tudta szívni, csak sírt, nem kellett neki, nem nagyon tudtam mit kezdeni vele, néha sikerült megszoptatni, mikor épp olyan kedve volt, (de annak is sírás lett a vége, mert lassan jött belőle a tej), azon kívűl maradt a fejés, de azzal nem termelődik úgy, elfogyott, nem nagyon lehetett mit csinálni.

Én is ismerek olyat, akinek a cigi, meg egyéb dolgok fontosabbak voltak, mint a szoptatás, ha rohangál ide-oda, az megint más, de azok, akiknek tényleg nem kell tenni semmit, mert odarakják a gyereket, és megy minden simán, + van tej is, azok inkább örüljenek, ne a másikat b*sztassák, akinek ÖNHIBÁJÁN KÍVŰL nem sikerül. Mert itt (IS) sok az ilyen...

Mindkét oldalon vannak hibásak szerintem. Tényleg van olyan szoptató anyuka, aki úgy hordja le a másikat, hogy neki magának sose voltak gondjai, de a tápszeres anyukák között is szép számmal vannak, akik ott is rosszindulatot látnak, ahol nincs.

Érthető, hogy a nem sikerült szoptatás lelkiismeretfurdalást kelt az anyukákban és emiatt néha megpróbálnak kívül (is) bűnbakot keresni, mert hiszen valahogy fel kell oldani a belső frusztrációt. De az sem megoldás, ha minden a másik oldaltól származó véleményre rögtön ráugrunk, mint a bika a vörös posztóra.. Nehéz úgy fogalmazni, hogy senki ne sértődjön meg se okkal, se ok nélkül, de ettől még a tények tények kell hogy maradjanak.

Aki már régóta fórumozik, mint jóamagam, idővel megtanulja, hogy bizonyos dolgokra (mint a szándékosan bántó stílus) hosszabb távon nem érdemes odafigyelni.