Szoptatás témában miért ad olyan tanácsot, aki a tápszert nyomatja?

Volt egyébként olyan is, aki arról győzködött mekkora hiba volt nem tápszerezni a gyerekemet, mert rögtön első nap felírták neki (igaz egy főorvosnő, aki az én külön kérésemre megnézte a babámat a fejét fogta, merthogy nem veszített a súlyából, sőt szépen vissza is nyerte azt, minden este több volt a súlya) és én meg szoptattam, egyébként 18 hónapos koráig. Egyébként teljesen nyugodt volt a babám, hízott havonta 1 kilót, gyönyörűen fejlődőtt, hű mit kaptam, hogy nem adtam neki tápszert, anyatej helyett. Mindennek, de szó szerint, elhordtak, gyermekét éheztető, kínzó, felelőtlennek.

na ott fejeztem be, ezek nem normális, fanatikus tápszer bolondok. Sajnálom őket egyébként, mert az agyuk biztos megbomlott valahol útközben és azt sem tudják már, mit beszélnek. Világosan kiderült számomra. Már már úgy tűnt tápszer nélkül fel sem nőhet egy gyerek, a tápszer alap, mert...

Tényleg sajnálom, a bizonytalan anyukákat viszont. Mert amúgy sem könnyű a helyzetük és jönnek ezek a fanatikusak.

Az a gond, hogy az anyukák, főleg a kezdők, sokszor nem tudják objektívan megítélni, mikor lehetne még tovább próbálkozni és mikor lenne már valóban indokolt tápszert adni. Azoknak a többsége, akikhez egy gonddal küzdő anyuka első körben fordul (pl. rokon, védőnő, orvos), elég kevés helyes tudással rendelkezik a szoptatással kapcsolatban.

Ha szabad személyes példát hoznom, én már 2 éve képzem magam a témában, és az egyik legfontosabb tapasztalatom, hogy mindenhol vannak fokozatok: ha valami baj van, először a legenyhébb, legszopibarátabb módszerrel kell próbálkozni és csak legvégső esetben a tápszerrel (mert utóbbi még sose hozta rendbe a szopis gondokat..). De, a két végleg között számtalan lehetőség van, és ami még fontos, sok olyan is van, amire a "laikusok" nem szoktak gondolni! Ezért tartom fontosnak, hogy akinek gondja van, kérdezzen, legyen nyitott és merjen hinni azoknak, akik voltak már hasonló szituban.

Nyilván egyik fanatizmus sem jó; de én spec. jobban szeretem arra bíztatni az anyukákat, hogy tartsanak ki, mint hogy adják fel. És nem azért, mert szadista vagyok, hanem azért, mert egyrészt, sokkal többre vagyunk képesek anyaként, mint hinnénk; másrészt, ha valaki ilyen módon a kitartását, türelmét is "eddzi", azzal hosszú távon is fejleszti magát, nemcsak a szopira vetítve.

Persze, végül mindenki maga dönti el, mennyit bír, de én azt látom, jobban megszokta érni próbálkozni, mint nem - csakhát nem mindegy, hogyan tesszük. És fontos lenne azt is tisztázni a fejekben, hogy nem mindig a könynebb út az üdvösebb...

Én például nem nyomatni szoktam, hanem vigasztalni a szoptatási harcban lelkileg tönkrement (tönkretett) anyukát, aki mindig csak azt hallja: gyerünk, szoptass, menni fog, fejj, fejj, fejj, szedd be a bogyót, idd a teát, vissza lehet hozni, ne hagyd abba, ne add meg magad, gyerünk, szoptass, fejj, hajrá, menni fog, ne adj tápszert, mert a gyereked beteges lesz, nyamvadt és silány, csakis anyatej, gyerünk, menni fog, hozd vissza a tejet, ez ez, hajrá!!!!

Na, emiatt megy tönkre idegileg sok édesanya, mert beléplántálják, hogy ha nem tudja szoptatni a gyereket akkor szar anyuka és a gyerek meg egy beteges kis szerencsétlenség lesz. Jó dolog a szoptatás, de nem ilyen áron. Hogy az anyuka tönkremenjen, mert SENKI nem mondja el neki, hogy Képzeld, ha nem sikerül szoptatnod, tudod, tápszeres baba is fel tud ám nőni!

Még annyit tennék hozzá, hogy találkoztam esetekkel, amikor az anyuka melle már konkrétan kép lapos gumi volt, azaz nem volt már tej, ezért kezdett tápszerrel operálni a babánál (ha fogalmazhatok így), de mégis voltak, akik azt mondták, NE, ne, ne, vissza tudod hozni, menni fog, ne add a tápszert, mert van remény.

Fontos az anyatej. Ezt nem kétlem egy percig sem. De amikor valaki engem le mer bajszintani azért, mert nem tudtam visszahozni a tejemet, és engem hibáztat, mondván tutira nem tettem meg mindent hiszen a tejet vissza lehet hozni, és miért mertem tápszert adni a gyerekemnek, legszívesebben elküldeném az illetőt a jó nagy büdös fenébe.

Nem gondolom, hogy bárki is arra akarja rábírni a másikat, hogy készítse ki magát. Sőt, szerintem a korrekt tanácsok nagy része pont arról szól, hogy az anyának is kényelmes legyen a szoptatás, amennyire csak lehet + a baba is jól járjon végül. Aki ezt a kettős célt nem látja mögé, benne, az elég csőlátású szerintem.

Egy példa: a baba éjjel gyakran ébred és anyuka hulla, mert felkel, átmászik a kisszobába, kiveszi, szoptatja, visszarakja, újra ébred... Nyilvánvaló, hogy ez így nem megy sokáig. És ilyenkor mindig van egy-két lelkes, aki arra bíztatja anyukát, hogy adjon akkor este tápszert, mert akkor minden hepi lesz. És anyuka, mivel kivan és gyors megoldást keres, elfogadja a tanácsot - aztán az esetek nagy részében ez se segít, persze. De ha mégis, akkor megint jön egy téves következtetés, hogy a tápszer tulképp milyen jó dolog. (Mert nyilván, az anyatej alternatívája - akkor ha NINCS ÉS NEM IS LEHET anyatej. De egyébként nem a legjobb.)

Erre a szopisták mit javasolnak? Együttalvás, de legalábbis közelebb. Ez a babának is jó és általában az anyának is (ha bizonyos feltétlek is fennállnak). És a szoptatás is sértetlen marad.

Nem értem, hol van itt a kikészülésre bíztatás?

Ugyanígy, amikor növekedési ugrás, fogzás, vagy szeparációs szorongás van, akkor is ezek a tippek a legcélravezetőbbek. És miért? Mert ezek hosszú távban gondolkodnak! A tápszer csakis rövidtávú megoldás, ami viszont sokszor későbbre teszi tönkre az egész szoptatást.

Senkinek nem az a célja, hogy a halálba hajszoljon másokat, nem is értem, ez hogy merülhet fel egyesekben. És igaz, az együttérzés nagyon fontos dolog; de önmagában ettől még nem sok szoptatási probémahelyzet oldódott meg! Persze, sokat segít, hogy az anyuka érzi, nincs egyedül, ez tagadhatatlan. De ha nem kap EMELLÉ hatékony tanácsokat IS, akkor esélyes, hogy a könnyebb utat választja. (Ez mindenkinek magánügy, de én nem szeretném azt tudni, hogy asszisztáltam valakinek a szoptatás befejezésében.)

És végül: aki arra bíztat, hogy feladd, az valószínűleg maga is feladta, aki viszont nem, az pont ezért sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mert maga is végigküzdötte a magáét. És ez nem azt jelenti, hogy az utóbbiak a jó anyukák (nem értem, ez miért jön mindig elő...), csak csupán azt, hogy talán hitelesebbek és hatékonyabb szoptatásra vonatkozó tanácsokat tudnak adni. Remélem, nem tévedek.

Erre a szopisták mit javasolnak? Együttalvás, de legalábbis közelebb. Ez a babának is jó és általában az anyának is (ha bizonyos feltétlek is fennállnak).

Ezzel nem MINDEN esetben értek egyet. Az együtt alvás nem általánosan jó dolog, olyan, de olyan nagyon jó lenne ha minden nő (pláne, aki szakértőnek tartja magát valamilyen babás témában) megértené, fefogná, elfogadná, hogy NEM MINDEN BABA EGYFORMA, NEM MINDEN ANYA EGYFORMA, és nem minden tanács jó mindenkinek univerzálisan.

Az együtt alvás nálunk nem jön be. 120 cm-es ágy, apuka és baba egész éjjel forogna álmában. Ahányszor velünk aludt, éjjel 8-szor kelt, sírt, nekem majdnem kiverte a szemem egyik hajnalban, apuka álmában majdnem ráfordult, és reggel mindhárman mosott szarként ébredtünk.

Ha a saját ágyában alszik, végig alussza az éjszakát. Mondanom sem kell, egy végig aludt éjszaka a babának egészségesebb, mintha éjjel nyolcszor felkel, sír, nyugtalan, nem fér el, nem alussza ki magát. Az együttalvásról tehát ennyit. Szeretném, ha mindenki megértené, és elsősorban azok, akik babás berkekben nagyon otthon akarnak lenni, hogy NINCS univerzilásan jó tanács- A szopistáknak is fel kell ezt fogniuk.

És nem, nem írtam olyat, hogy kikészülésre hajszolják az anyákat a szopisták.

Hanem olyannyira szoptatásra hajszolják, hogy kikészülnek. Van különbség, de az eredmény sajna ugyanaz. Én egyébként babakorában szoptattam a most már kisgyerek fiamat, tehát nem egy első naptól kezdve tápszeres anyuka vagyok, pontosan ezért tudom, hogy nem vagyok elfogult.

Tehát nem vádolom a szoptatáspártiakat, hogy idegeskedésbe hajszolják az anyukákat, hanem azt mondom, hogy annyira elvakultan csak-anyatej mániások, hogy nem veszik észre, amennyi jót akarnak ezzel a babáknak, annyi kárt okoznak végól az anyáknak.

TISZTELET A KIVÉTELNEK. Mert van "szopista", aki megérti, hogy a tej VÉGES. Egyszer ELFOGY. Nem tudni mikor, miért, mert mindenki szervezete MÁS. Aki ezt ésszel megérti, le a kalappal, ő valóban mondhatja magát babás dolgokban hozzáértőnek, mert megértette a legnagyobb lényeget: nincs két egyforma baba, anya, szervezet.