Szoptatás témában miért ad olyan tanácsot, aki a tápszert nyomatja?

A tápszeresek az anyatejeseket, az anyatejesek meg a tápszereseket hívják fanatikusnak. És mindkét csoport tagadja, hogy az lenne. Olyan, mintha ez egy háború lenne, ahol nincs arany középút, csak ez:

- aki anyatejmániás, az biztosan egy 4 éves korig szoptató őskori nő

- aki tápszerez, az egy buta, gyermekét műanyagokon nevelő, tudatlan nő

Egymás vádolása helyett lehetne néha gondolkodni is. Minden anya a saját gyerekének akar jót, ki így, ki úgy. Aki más babanevelésébe beleszól, okoskodik (álljon bármelyik harci fronton), hibát követ el. Más az, ha egy anya tanácsot kér, de megint más, ha csak a vakvilágba okoskodunk.

Írtam, hogy ha bizonyos feltételek fennállnak. Gondoltam, nem írom le mind az összeset, de ezek szerint a zárójeles utalás nem volt elég.

És miért volt olyan érzésem, hogy belém lesz kötve? :)

Mindegy, hagyom ezt a témát, mert képtelen vagyok megérteni, hogy nem vagyunk egyformák. Nem is tudom, miért szoktam az anyukáknak azt javasolni, hogy a felkínált lehetőségekből azt válasszák ki, ami nekik megfelel és beválik... Nem akarom, hogy bárki kikészüljön a választási lehetőségek miatt.

"aki arra bíztat, hogy feladd, az valószínűleg maga is feladta, aki viszont nem, az pont ezért sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mert maga is végigküzdötte a magáét. És ez nem azt jelenti, hogy az utóbbiak a jó anyukák (nem értem, ez miért jön mindig elő...), csak csupán azt, hogy talán hitelesebbek és hatékonyabb szoptatásra vonatkozó tanácsokat tudnak adni."

Erre szeretnék reagálni egy kicsit:

Abban egyetértünk, hogy van olyan eset, amikor semmi sem segít és tényleg nem megy egyáltalán, vagy kevés valakinek a teje.

Korábban gondolkodtam ezen, hogy kéne, hogy legyen a tanácsadók közt ilyen is. (aki ezt az oldalt tapasztalta meg. Valószínűleg nincs ilyen, de mutass egyet) Mert ő tényleg felismerné, hogy melyik az az eset, amikor nem lesz megoldás,melyik pedig az amikor lehet. Az lenne az igazán hiteles, ha ez a két tapasztalat összefonódna.

Tehát visszatérve arra a részre, amit idéztem. Nem biztos, hogy azért nem biztat valaki valakit, mert föladta.

Nézd, mivel tanácsadónak készülök, az az elvem, hogy a szoptatás a legjobb, legfontosabb és erre kell törekedni. Nem a végsőkön túl - de a vége sokkal messzebb van, mint ahogy sokan hiszik.

Soha nem mondtam még olyat, ami ezzel szemben állt volna.

Ugyanakkor igen, gyereket nevelni és így szoptatni is sokféleképpen lehet, mert minden baba-mama páros más - de az alapvetések ettől függetlenül mindenhol egyformák. És nem meglepő módon azért, mert az anyukák teste alapjaiban hasonlóan működik, a babák pedig hasonló fejlődési szakaszokon mennek keresztül. És ez megint nem azt jelenti, hogy mindenkinél minden egyformán megy és mindenkinek azonosan kell cselekednie; de azt igen, hogy vannak olyan tanácsok, amik általánosnak és hatékonynak veendők, mert a fenti hasonlóságokra építenek. Ha nem így lenne, nem lenne tanácsadás sem, márpedig nem egy itteni anyukának segítettek már.

És igen, én azok közé tartozom, akik nem szokták lebeszélni az anyukát a szoptatásról, mert magamon tanultam meg, hogy mit hogyan érdemes. Ha valaki kíváncsi rá, szívesen segítek a tudásommal, de ha nem, én nem szoktam erőszakoskodni. Korán megtanultam, hogy inkább azok felé forduljak, akik valóban igénylik és használják is a tanácsokat.

De itt részemről vége is a személyes témának.

19.01-nek igaza van.

Amikor nem volt már elég a tejem, mondta egy-két szoptatáspárti, hogy ne adjak tápszert, mert az nem jó. És mondta egy-két másik szoptatás-párti, hogy ne adjak almát, barackot sem, mert az nem jó.

Nem tudom, a szoptatás-pártiak, akik a fenti két tanácsot mondták, mit gondoltak, akkor mégis mivel kellett volna táplálnom a fiamat, fénnyel? Tej nincs elég. Tápszert ne, mert akkor az életben nem fogom tudni visszahozni a tejet, ha a baba rászokik a cumisüvegre. Gyümit, zöldséget ne, mert hat hónapos korig azt ne, és kész. De arra egyiknek sem volt ötlete, hogy akkor mégis hogyan lakassam jól a fiamat?

kérdező: eddig kaptál kielégítő, vagy téged érdeklő választ?

off xStefix: Ahhoz, hogy valaki tanácsadó legyen, mi kell? Nem kell részletesen, de mégis pár mondatban, akár privátban, hogy ne rontsuk el itt az eredeti kérdést, megköszönném ha megírnád, hogy hol induljak el?

Jócskán van olyan tanácsadó, a "legnagyobbak" között is, akik nem tudtak sikeresen szoptatni, legalábbis az első 1-2 gyereknél. (Később viszont igen, mert csak egyéni tapasztalattal lehet valaki tanácsadó.)

Jó a felvetés, de én a gondolatmentedet egyrészt úgy formálnám át, hogy az, aki mindkét oldalt megtapasztalta - márpedig a többségünk ilyen! -, pontosan tudja, hol van a két út (szoptatás és tápszer) között a különbség és mennyi módszer van a választásra. Az, aki vissza tudta állítani a szoptatást, sokkal jobban látja az árnyalatnyi kis eltéréseket is, mint az, aki csak az egyik utat járta végig. Nem mondom, hogy egyszerű, sőt, olykor rengeteg áldozattal jár, de ha valaki helyesen tudja kezelni ezeket a kritikus időszakokat (pl. nem betegíti bele magát a kínlódásba, hanem inkább tanul a hibákból és szorgosan próbálkozik), mindenképp megéri.

Másrészt, én úgy gondolom, hogy tanácsadóként senki nem mondhat olyat egy anyukának tiszta lelkiismerettel, hogy vége, nincs tovább. Pontosabban, olyakor lehet ilyesmit sejteni és szóban is lehet rá utalni (hazudni nem fogunk senkinek, ha rákérdeznek a kilátásokra) - de ilyen irányú konkrét tanácsot, pláne a szoptatás befejezésére utaló bíztatást általában nem szoktunk adni. (Mondjuk 1-2x spéci esetben már én is csináltam ilyet, de alapjáraton nem szoktam, mert nem tartom helyesnek.) Arról nem beszélve, hogy senki nem próféta, hogy meg tudja mondani, eljött az utolsó nap. Bármi történhet menet közben, ami megváltoztatja a körülményeket, még akkor is, ha eredetileg rosszak voltak a kilátások. (Spec. nálam is így volt.)

Én úgy gondolom, hogy a tanácsadók azért nem emlegetik a tápszert ill. a szoptatás végét, mert egyszer úgyis vége lesz, akár közelebb hozzuk valakihez, akár nem. Ha az anyuka olyan típus, előbb-utóbb valószínűleg hozzá fog nyúlni a táphoz ill. be fogja fejezni a küzdelmet; a mi feladatunk abban van, hogy ennek az időpontját minél jobban kitoljuk, ha lehetséges, mert már ezzel is sokat nyer a baba és az anyuka is (még ha ő nem is így gondolja magáról).