"Ne adj neki tápszert! " - nem felelőtlen dolog ilyen tanácsot adni?

Én is megkínlódtam a magamét a szoptatással és én is pont a saját tapasztalataim és egyre gyűlő szakmai tudásom alapján szoktam azt javasolni, hogy ne adjon valaki tápot. Vagy ha ad, akkor azt nagyon körültekintően tegye, különben nagy bajt okozhat magának, amit az idő előrehaladtával egyre nehezebb lesz visszacsinálni.

Én nem gondolom, hogy a "tápszerellenesek" többsége rossz szándékkal vagy saját tudás nélkül javasolja azt, amit. Pláne, hogy még mindig felbukkannak itt olyan anyukák is, akik egyszerűen nem ismerik a tejszaporítás alapvető összefüggéseit sem - viszont az, aki a fenti módszert javasolja, már legalább ennyivel többet tud a szoptatásról (vélhetően azért, mert már foglalkozott a témával, esetleg épp azért, mert neki magának is mennyiségi gondjai voltak korábban). Szóval értem én, hogy egy kezdő, tapasztalatlan és épp halálosan aggódó anyuka hiperérzékeny tud lenni a kívülről jövő tanácsokra, főleg, ha azok a saját addigi gyakorlatával és/vagy felfogásával teljesen ellenkeznek. De ettől a tények még tények maradnak. Sajnos vagy nem sajnos, de az esetek többségében akkor oldódnak meg a szoptatási problémák, ha az anyuka saját maga is belátja, hogy bizonyos dolgokat rosszul gondol vagy csinál és hogy más, nálánál tapasztaltabb anyukák egyes tanácsaira tényleg érdemes hallgatni.

Ez a dolog is úgy működik, mint más esetekben: először érzelmileg kell megbirkózni a helyzettel (lelkiismeretfurdalással, önváddal, tanácstalansággal) és csak utána lehet hozzákezdeni az objektív problémamegoldáshoz (pl. egyes új tanácsok kipróbálásához).

Nekem 11 hónapig tartott, amíg átestem az első fázison, de így utólag már nagyon jól látom, hogy mit "szabad" és mit nem, mennyire érdemes valamit "túldrámázni" vagy komolyan venni és mennyire nem. Sajnos az, aki még benne van a közepében, nehezen tudja elképzelni, hogy egyszer még jobb is lehet és hogy a kapott (szoptatásbarát) tippek zöme pont abban segítene, hogy elérje a vágyott célt. Ilyenkor még nagy a bizonytalanság és a hitetlenkedés, érthetően. De én magamon tanultam meg, hogy általában érdemes hinni a tapasztaltabbaknak, tanultabbaknak.

Persze a segítés módja (hangnem, stílus, megfogalmazás) is sokat javíthat vagy épp ronthat a dolgon; nyilván nem mindegyikünk született szociális munkás. :) De még a nagy aggódás közepette is arra kell figyelnie az anyukának, hogy a különböző hsz-ekből mégiscsak kihámozza a számára hasznos tárgyi tanácsokat. (Ez már az internet és a fórumozás sajátos jellegéből fakad..)

Szóval, de, időnként felelőtlen dolog lehet ilyet tanácsolni, máskor viszont sokat segíthet. Én személy szerint, ha úgy érzem, hogy túl bonyolult helyzettel állok szemben (és ezt az érintett anyukának még jobban kellene tudnia!), mindig azt szoktam javasolni, hogy keressen fel egy szoptatási tanácsadót is, mert ők mégiscsak sokkal tanultabbak. (Remélem, egy napon én is az lehetek majd.) Az eddigi visszajelzések sajnos azt mutatják, hogy kevesen teszik ezt meg, még akkor is, ha tényleg szükség lenne rá. Én a 28 hónapunk alatt 3x beszéltem tanácsadóval - és nagy részben neki is köszönhetem, hogy még mindig szoptatok.

Szóval a felelősség kérdése tényleg nem lényegtelen - úgy tudom, a tanácsadó-képzésben hangsúlyosan foglalkoznak is ezzel, hiszen mégiscsak életekről/egészségekről van szó.. De szerintem az itt fórumozó túlnyomó többség is a legjobb tudása szerint igyekszik segíteni másoknak.

A belinkelt kérdésedből pont az jön le, amit az egyik válaszoló is írt, hogy gyakorlatilag nulla információt adsz meg a szoptatás, evés körülményeiről és elvárod, hogy csak a számodra, a helyzetedre megfelelő válaszok jöjjenek. Se egy szó arról, hogy hogyan szopik a babád, hányszor, mennyit, hízik-e vagy sem, mennyi idős stb. Így nehéz segíteni és teljesen alaptalanul vagy felháborodva.

Ha leírod, hogy hiába minden, kevés a tej vagy nem hízik a baba és éhes, akkor senki sem fogja azt tanácsolni, hogy ne adj neki tápszert!

Én itt attól akadtam ki egy kérdésnél, mikor valaki beírta, hogy "Az szüljön gyereket, aki a legjobbat tudja neki adni, a legjobb az anyatej. Aki ezt nem tudja biztosítani, ne vállaljon gyereket."

Ha ezt személyesen mondta volna, valszeg szembeköptem volna.

Meg a szoptatás is az agyban dől el...

Aha.

9 hónapon keresztül meg sem fordult a fejemben, hogy nem fogok szoptatni.

Nehezen indult be a tejem, de még akkor sem gondoltam semmire.

Aztán hiába raktam mellre a babámat, nem tudott szopni, meg be is sárgult, aluszékony volt, cumiból sem volt nagyon hajlandó enni. Akkor fejtem a tejet, mert NEM akartam tápszert adni. Próbálkoztam a szoptatással, de nem ment, mert kiderült, hogy befelé forduló mellbimbóm van, és lehetetlen szoptatni vele. Bimbóvédővel szintén nem nagyon kellett neki, folyton lecsúszott róla.

3 napos volt, de kénytelenek voltunk kiváltani a tápszert, így kapta felesbe azt, meg a lefejt anyatejet, ami fejéssel nem gyarapodott, egyre kevesebb lett. 3 és fél hónapos korára már szinte nem is volt. (Hiába ittam a teákat, meg szedtem ilyen-olyan tejszaporítókat.)

Elég volt ezt így megélni lelkileg, depressziós voltam miatta, és akkor még ilyeneket olvasok, meg az "én is megtehetném, hogy cumisüveget nyomok a szájába, sokkal könnyebb, de büszke vagyok magamra, hogy 1 éves és még mindig szoptatom, mert akartam."

Mert én, meg a többiek nem, ugye?...

Könnyű annak ítélkezni, akinek nem voltak/nincsenek ilyen problémái, nem tudom, hasonló helyzetben hogy viselkedne...

Szerintem ne menjünk bele ebbe a fajta vitába, mert mindkét nagy tábornak (szopisok és tápisok) megvannak a maga érvei és többé-kevésbé az igaza is. Itt is van olyan anyuka, aki vért izzadt, de mégsem sikerült (olyan jól) szoptatnia, másoknak valahogy mégis összejött (én is közéjük tartozom), a harmadik csapat úgy tudott szoptatni, hogy soha nem volt nagyobb gondja, a negyedik pedig meg sem próbálta. Mindenkinek megvan a maga története és mindenki tudna számtalan indokot felhozni a sajátja mellett. De ettől sajnos nem jutunk közelebb az "igazsághoz", már ha beszélhetünk itt ilyesmiről.

Megértem a Kérdező felháborodását és/vagy csalódottságát, amiért nemcsak olyan stílusú és tartalmú válaszokat kap/olvas, amilyeneket szeretne/helyesnek tartana - de maga az egész szoptatás-téma is igen összetett és mi, válaszadók is sokfélék vagyunk sokféle tudással (lévén ez egy nyitott, anonim és nem szakmai fórum).

Szerintem sokkal célszerűbb lenne, ha első felindulásunkban nem rögtön egy újabb kérdést tennénk fel (ami már a századik ugyanolyan), hanem előtte megnéznénk, hogy a korábbi hasonló eszmecserékben mik hangzottak el. Sajnos ez is tipikusan olyan téma, ami újra és újra vitát szokott itt gerjeszteni a "szoptatók" és a "tápszerezők" között. :(