Ti mit gondoltok azokról, akik még 4-6 évesen is szoptatják a gyerekeiket?

"Inkább az anyja nem engedi levállni" - írod. Kérlek, magyarázd el nekem, hogy ezt mégis hogyan oldja meg?! Mert nekem anno a 7 hónapos lányomat nem sikerült rávennem a szopizásra, amikor úgy döntött, elválasztja magát, pedig a nagyobbik lányom 4 éves koráig szopott.

Azt gondolom, 2 alapgond van az undorodókkal. Az egyik, hogy a saját gyerekükből indulnak ki, holott a gyerekek nagyon-nagyon különbözőek, még a testvérek is. És nem csak nálunk. A szomszédban lakó anyuka mindkét fia nagy cicis volt. A nagyobbikat 2,5 évesen pár nap alatt leszoktatta, a kicsi már ovis, és még nincs meg a módszer. Hányásig üvölt, ha nem kap este cicit, és amikor az anyja borssal kente be a mellét, mondván megromlott a tej, annyit ért el, hogy azóta a gyerek imádja a borsot és egyéb erős dolgokat.

A másik gond, hogy csak a 3-4 éves gyereket látják maguk előtt, és nem értik, hogy képes szoptatni még az anyja. Hát úgy, hogy nem ekkora gyereket kezdett el szoptatni. Ez egy folyamat, nem úgy megy, hogy tegnap még édes, szoptatnivaló baba volt, ma meg már nagy. Észrevétlenül változik, és menet közben változol vele te is.

Gyakran hallom, hogy ezek a gyerekek majd nem tudnak leválni, önállótlanok lesznek, gond lesz a szexuális életükkel, vagy esetleg szégyelni fogják később a dolgot, és nem lesz jó kapcsolatuk az anyjukkal.

Nagyobbik lányom 18 múlt. Nyitott a világra, rendkívül önállò a gondolatvilága, mindenhol megállja a helyét, könnyen teremt kapcsolatokat. Több mint 1 éve komoly kapcsolata van, és a barátjának erről a témáról is szívesen mesél. Közben velem is nyitott maradt, még a fogamzásgátlást is velem beszélte meg. Nem érzem úgy, hogy valamit elrontottam volna a hosszú szoptatással.

Másik téma a férj kérdés. Hogy majd nem tud nőként tekinteni a feleségére. Nálunk ez úgy van, hogy nő vagyok, anya vagyok, barát vagyok, minden vagyok a férjem számára. A 2 lányon kívül 3 fiunk is van, 2 nagy, 1 pedig 6 éves. Ő 3 éves koráig szopott, de a mai napig a mellembe fúrt arccal alszik el. Átrakjuk az ágyába, de hajnali 3-nál tovább nemigen marad ott. Ez nekünk így természetes, és nagyon rendben van az életünk minden téren.

Tudom, hogy hosszú lett, de az aztizmus kérdése is megér egy misét. Könnyū odavágni, hogy más megoldást kell találni a megnyugtatására. Ők sem egyformák, de aki látott már auti gyereket nevelő családot, az tudja, hogy sokkal gyérebb a hatásos eszközkészlet a szülők kezében, mint egy átlag gyereknél. Nem olyan egyszerū náluk egy másik megoldást leakasztani a szögről. Meg amúgy miért is kéne? Miért fáj másnak, ha valaki sokáig szoptat, ha apunak, anyunak, gyereknek ez így jó?

Miért lenne pszichésen egészségtelen?

Az anyamacskától meg abban térünk el, hogy nem pusztán az ösztöneink irânyítanak minket, mint az állatokat. A macsek azért választja el a kölykeit, hogy újabb utódokat hozzon a világra. Erre van kódolva.

Tej meg már egyre kevesebb....

1. Teljesen mindegy, hogy mennyi a tej. Ki mondta, hogy csak az szoptasson (sokáig vagy akármeddig),a kinek sok teje van? kevés tejjel is lehet addig szoptatni, ameddig mindkét félnek, illetve a családnak jó.

2. Persze mit jelent, hogy kevés a tej? Van, aki szerint akkor kevés a tej, ha a gyerek szoptatás után egy órán belül sírni kezd. Ami ezer dolog miatt lehet, nem csak éhségtől, de ha történetesen mégis éhség miatt, és egy óra múlva mellre teszi újra, pár napa alatt agy valószínűséggel több lesz a tej.

3. Ha már elfogadjuk, hogy a szoptatás nem csak táplálás, hanem érzelmi kapcsolat is, akkor pláne mindegy, hogy mennyi a tej.