Meddig szükséges a szoptatás? Baj, ha néha tápszert is kap? Vagy egyszerűbb, ha átállunk arra teljesen?

Elolvastam a hsz-at, látom kaptál hideget-meleget, én csak leírom a mi sztorinkat, remélem elolvasod azért, meg hátha egy kicsit tudok segíteni.

Szóval 25 voltam, amikor megszületett az első gyermekünk. A tejem alig-alig akart jönni, rettenetesen fájt, sebes, véres volt az egész mellem és én meg rutintalanként, meg relative fiatalként igen hamar feladtam, és éltük a boldog és nyugodt mindennapjainkat tápszerrel. Nem is csináltam belőle lelkiismereti dolgot egyáltalán, a gyerek aludt, mi meg kipihentek voltunk, bárhova el tudtunk menni, nyugtatott a tudat, hogy édesanyám se tudott szoptatni, így én tuti ezt örököltem, nem rosszabb semmivel a tápszer, más is felnőtt így, stb. stb.

Aztán 28 évesen teherbe estem újra. Nem tudom, hogy a rutin, vagy hogy idősebb lettem és mostanra értem be igazán, de valami kattant az agyamban és már kismamaként eldöntöttem, hogy márpedig szoptatni szeretnék és fogok is tudni. Aztán sajnos csak 5 hónapig, de tudtam neki adni anyatejet. Küzdöttem, fejtem, 3 óránként keltem, baromi fáradt voltam, de sikerült. És félre ne értsd, nem a szoptatási fanatikusok miatt csináltam és vágtam valamelyest rottyra magamat, hanem mert belülről valami ösztön súgta, hogy csinálnom kell, mert anyaként ez a feladatom, hogy megadni a gyereknek mindent, ami tőlem telik.

Szóval van tapasztalatom mindkettőben, és gondold át még egyszer, mert - és főleg ha csak egy gyermeketek lesz - a későbbiekben lehet, hogy bánni fogod. Úgy az egészet. Mert az ember azért valamilyen szinten öszötnlény, és mégis csak az a természetes, hogy az anya a gyermekét - főleg, ha tudja is - táplálja.

Az hogy kelni kell? És? Ezt tudhattad, mielőtt gyermeket vállaltatok. Egyébként hül*én hangzik, de teljesen meg lehet szokni, pedig hozzátesztem, még egyetemista koromban is igényeltem 10 óra alvást :D de mindent kárpótol az a tudat, hogy ami tőlem telt, mindent megtettem a gyermekemért, a lelki és testi egészségéért. Mert pl nem tudom hogy amiatt, hogy sokkal több volt a testi kontakt, vagy csak más jellem a két gyermekem, de az első hiába megkapott minden szeretetemet és törődést, minden alvásból ordítva ébredt, míg a kicsi még egyetlen egyszer sem. Mint aki tudja, hogy ha felkel, elég gagyarásznia, és jön anya, mert anya MINDIG itt van.

Szóval feltételezem, hogy hiába koptatom a billenyűzetet, meg te már döntöttél (nekem meg végülis édesmindegy, hogy te hogy rendezed a gyermekedet), de a későbbiekben könnyen lehet, hogy a lustaságod miatt bánni fogod az egészet.

Egyébként ha olyan szintű vergődést tudtál csapni egyetlen hét alatt (hiszen egy hét kórház - ott kb csak a gyerekre kellett figyelned), egy hete apa rendezi a kicsit, szóval te egyetlen hetet adtál annak a szerencsétlen gyereknek, azt is patáliával tűzdelve, akkor tényleg elgondolkodnék azon, hogy nem e lettél terhességi depressziós.

Kolléga :D

Érdekes, a gyakorin mennyi orvos van :) Meg LLL, amit ÉDESANYÁK alkotják?

Na de nem kell szétoffolni a kérdést. Minden jót :)

Utolsó, linkeljem a diplomám fényképét esetleg? Bár vann nálunk is épp elég hozzátok hasonló "mindentutokanyuci" akinek nem lényeg hogy a gyereknek mi a jó, csak ő érezze csodamód okosnak magát. Pont tegnap volt szerencsém egy hozzátok hasonlóval rendelésen, bár igaz, hogy nem szoptatás témában.

És nem, a La lache liga gerincét nem az édesanyák alkotják, hanem szakemberek, a protokoll csak be lett hozva külföldről, kint az esszel foglalkozó tudósok, orvosok és szoptatási tanácsadók együttes munkájával dolgozták ki. De ne zavarjon, tényleg ne:-)

*mindenttudok

*ezzel foglalkozó