Rossz anya vagyok, amiért nem fogok szoptatni?
Logikusan végiggondolva a dolgot, úgy döntöttem, hogy nem fogok szoptatni. Több ok miatt is.
1) Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a melleim eddig szexuális szituációkban voltak csak "használva". Ez olyan szinten zavar, hogy már álmodtam is ezzel (egyszerre szoptattam és szexeltem).
2) Testképzavarom van fiatalkorom óta (pszichológus által diagnosztizálva), emiatt nagyon nehezen fogadom el a változásokat a testemen, és a szoptatás miatt nyilván megereszkedne a mellem, ami miatt félek, hogy megutálnám a melleim, ami az egyetlen olyan testrészem volt eddig (a terhesség előttig), amit kifejezetten szerettem.
3) Pszichológushoz és pszichiáterhez járok. Több mentális betegséget is diagnosztizáltak nálam (testképzavar, anorexia, depresszió, szociális fóbia, generalizált szorongás, illetve folyamatban van a borderline és bipoláris vizsgálata, a pszichológus szerint gyanús, hogy hajlamom van mindkettőre). Ezek miatt eddig gyógyszert szedtem (Xanaxot a szorongásra és szociális fóbiára), amit abbahagytam, amint terhes lettem, de újra kell majd kezdenem, amint megszületett a baba. Illetve a pszichiáterem antidepresszánsokat is fel fog írni a Xanax mellé. Ezekkel a gyógyszerekkel nem szoptathatok. De ha nem szedem a gyógyszereket, félek, hogy visszatérnek a problémáim (így is nehezen viselem a terhességet, hogy nem szedhetem a gyógyszereket).
4) Lehet, hogy a szoptatás "egyszerűbb", mert nem kell bekeverni a tápszert, megmelegíteni, stb, de én soha nem tudnám előkapni a melleim nyilvános helyen, még úgy se, ha eltakarnám magam, ezért ha nem otthon lennénk, lefejt tejet vagy tápszert kéne kapnia a babának, ami ugyan annyi macerával jár (ha nem többel), mintha nem is szoptatnék.
Ugyanakkor tudom, hogy az anyatej a legjobb, amit egy újszülött kaphat, és bűntudatom van, amiért én ezt nem fogom megadni a babámnak. Eleinte nem volt ilyen bűntudatom, de minél több idő telik el, annál többen magyarázzák nekem, hogy milyen sz-r anya vagyok már most is, és hogy nem vagyok normális, amiért így döntöttem.
Ti mit tennétek a helyemben? Szerintetek is elítélendő ez? Tényleg rossz anya vagyok már most? Cserben hagytam a fiam már most?
31hkm
"csak mert mentális problémáim vannak (amiket kezelek, és nem befolyásolják nagyon nagy mértékben az életem), ne vállaljak gyereket?"
Késő bánat, de jobb lett volna.
Igen, sokan vállalnak mentális problémákkal, velük van tele a híradó. Megölte, megverte, kiugrott vele az ablakon...
Elég az oldalon is szétnézni, tele most olyan kérdésekkel, hogy "megbántad, mert én igen", "mindjárt megőrülök, most mit tegyek", pedig ők mentálisan egészségesen vágtak bele.
Becsülöm aki ismeri a határait, és nem vállal önző módra gyereket.
Ne félj, nem leszel rossz anya! Nem hagyod cserben a fiad! A rosszindulatra pedig készülj fel, mert sajnos, mint látod akad bőven. Én nem szoptattam a fiam, csak hat hétig, de addig is pótolni kellett. Most két éves múlt, magas, erős, egészséges, gyönyörű, okos, és nincsenek kötődési problémái. :) Javaslom, hogy kérj a dokidtól papírt arról, hogy gyógyszert szedsz, vidd a kórházba, megelőzve a rosszindulatú megjegyzéseket. :(
Néhány válaszolónak üzenem, hogy nézzenek magukba. Nem szégyellitek magatokat, hogy ilyeneket mondtok egy várandós nőnek, hogy nem kellett volna gyereket vállalnia? Kik vagytok ti, hogy ítélkeztek mások felett? Lehet, hogy gyógyszereket szed, és vannak mentális problémái, de arra nem gondoltok, hogy mondjuk pont ezért jobban odafigyel magára, és segítséget kér már akkor, mikor úgy érzi, kicsit fáradtabb, és ki kell kicsit pihennie magát? Nem fogja megvárni, míg úgy érzi, hogy nem bírja tovább. Másrészt nem ismeritek a családi hátterét sem, állhat mögötte egy támogató, szerető család, férj, akik ott vannak, ha kellenek.
Hogy milyen anya lesz? Biztos nem lesz tökéletes, ahogy ti sem, és én sem. De legalább nem attól fogja jól érezni magát, hogy másoknak ilyen mérgező dolgokat mond a neten, arc nélkül. Ti amúgy ettől jobbnak, különbnek érzitek magatokat? Hányinger...
A fent felsorolt kórképek egy jelentős hányadával együtt él a bátyám. Borzasztó az élete, ezt nyugodtan ki merem jelenteni. De nyugodt szívvel bízom rá a fiunkat, mert tudom, hogy nem bántaná, de azt is tudom, hogy nem lenne képes gondozni egy újszülöttet. A gyógyszerei ahhoz vannak belőve, ahogy kel, fekszik. Nah ebbe ha belekavarna egy újszülött az éjszakázásokkal... Volt hozzá szerencsénk, amikor olyan munkát vállalt. Nem bírta. Egyszerűen nem tudták úgy összerakni a gyógyszereit, hogy ne boruljon ki. Nagyra becsülöm, hogy így babát vállaltál. De nagyon jól gondold meg, hogyha most bírod gyógyszerek nélkül,a kkor újra elkezded-e szedni őket. Én szoros pszichológusi és pszichiáteri felügyelet mellett megpróbálnám, hogy bírom-e nélkülük. Ennél jobb alkalmad nem lesz elhagyni őket!
A szoptatást én megpróbálnám a helyedben. Ha legalább pár hétig kapna anyatejet, az is nagyon nagy dolog lenne. Addig kitapasztalnád azt is, hogy bírod-e gyógyszerek nélkül. Én sem szoptattam sokáig, nem erőltettem, szépen lassan két hónap alatt el is ment a tejem, de addig legalább kapta, és ami a legfontosabb, hogy megkapta az előtejet.
A melleid lógása nem csak a szoptatástól függ, ezer meg egy dolog befolyásolja. De amúgyis rengeteg minden fog változni a testeden, ez sajnos az anyasággal és az öregedéssel jár. Ezt muszáj elfogadnod, ha már vállaltál gyereket.
Írtam én olyat, hogy TE tönkre fogod tenni a babádat?! NEM, azt írtam, ÉN azért nem fogok szülni, hogy az ENYÉMET ne tegyeM tönkre. Szövegértés, kedveseim!
Egyébként az an és bn is testképzavarral jár, szóval ne oktass ki :)
Igen, abszolút ezt írtad, de a mondandód azt sugallja, hogy aki "agybajjal" gyereket vállal, az feltehetőleg tönkretesz egy életet.
Borzalmas ember lehetsz, jobb is, hogy nem lesz gyereked soha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!