Régen, amikor még nem léteztek tápszerek, a szoptatni nem tudó anyukák mivel táplálták csecsemőjüket?

Hígított tehéntejjel vagy kecsketejjel. De mindkettő messze alulmúlja a mai tápszerek minőségét, rengeteg allergiát okozó anyag lehet bennük, és tápértékben sem az igazi. Akkortájban magas is volt a csecsemőhalandóság, bár jobban is rá voltak kényszerülve a szoptatásra.

Esetleg, aki megtehette, dajkát fogadott, azaz egy másik nő szoptatta. Sőt, inkább ez utóbbi volt a bevett dolog.

Elsősorban más anya tejével. Szoptatós dajka: ismerős a fogalom? Illetve régen könnyen előfordult, hogy anya és lánya egyszerre volt terhes, így családon belül is megvolt az "ellátmány".

Ha nem tudtak szerezni tejet, akkor vizezett állati tejet adtak (kecske-, tehén-) illetve nagyon korán hozzátápláltak.

Nem teljsen témába vágó, mert tudtommal szoptatni tudott pár hónapig a nagymamám. Viszont ő zsidó nőként szült 1944-ben, el lehet képzelni, milyen körülmények között. A házát kisajátította az állam, így kvázi hajléktalan volt anyámmal.

Anyám mesélte, hogy mivel élelmiszerhiány volt, a hozzátáplálás nála bab és krumpli volt, mert ezt tudott szerezni a nagymamám.

Anyukámnak nem a legbikább emésztése van, de már 70 elmúlt és a bélrendszeri problémákat leszámítva nagyon fitt.

Hozzáteszem, hogy ő ősszel született, nyáron állították le a transzportokat. Nagymamám az egész terhességét óvóhelyen bújkálva töltötte, pocsolyából ivott és néha krumplit evett. Anyukám mégis egészséges újszülöttként jött a világra.

Viszont a 80-as években én magam is kaptam már fél évesen tehéntejet, mert akkoriban ez volt a "divat". Volt már tápszer, de 4 hónaposan elutasítottam az anyatejet, így tápszert és tejet kaptam.

Nagy bajom nem lett, de a tejet csak kis mennyiségben bírom, 3-4 dl fölött meghajt.

81-ben születtem és 3 hónaposan hígitott tehéntejet kaptam.

nincsenek emésztési problémáim, allergiás sem vagyok semmire.