Rossz anya vagyok, amiért nem fogok szoptatni?
Logikusan végiggondolva a dolgot, úgy döntöttem, hogy nem fogok szoptatni. Több ok miatt is.
1) Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a melleim eddig szexuális szituációkban voltak csak "használva". Ez olyan szinten zavar, hogy már álmodtam is ezzel (egyszerre szoptattam és szexeltem).
2) Testképzavarom van fiatalkorom óta (pszichológus által diagnosztizálva), emiatt nagyon nehezen fogadom el a változásokat a testemen, és a szoptatás miatt nyilván megereszkedne a mellem, ami miatt félek, hogy megutálnám a melleim, ami az egyetlen olyan testrészem volt eddig (a terhesség előttig), amit kifejezetten szerettem.
3) Pszichológushoz és pszichiáterhez járok. Több mentális betegséget is diagnosztizáltak nálam (testképzavar, anorexia, depresszió, szociális fóbia, generalizált szorongás, illetve folyamatban van a borderline és bipoláris vizsgálata, a pszichológus szerint gyanús, hogy hajlamom van mindkettőre). Ezek miatt eddig gyógyszert szedtem (Xanaxot a szorongásra és szociális fóbiára), amit abbahagytam, amint terhes lettem, de újra kell majd kezdenem, amint megszületett a baba. Illetve a pszichiáterem antidepresszánsokat is fel fog írni a Xanax mellé. Ezekkel a gyógyszerekkel nem szoptathatok. De ha nem szedem a gyógyszereket, félek, hogy visszatérnek a problémáim (így is nehezen viselem a terhességet, hogy nem szedhetem a gyógyszereket).
4) Lehet, hogy a szoptatás "egyszerűbb", mert nem kell bekeverni a tápszert, megmelegíteni, stb, de én soha nem tudnám előkapni a melleim nyilvános helyen, még úgy se, ha eltakarnám magam, ezért ha nem otthon lennénk, lefejt tejet vagy tápszert kéne kapnia a babának, ami ugyan annyi macerával jár (ha nem többel), mintha nem is szoptatnék.
Ugyanakkor tudom, hogy az anyatej a legjobb, amit egy újszülött kaphat, és bűntudatom van, amiért én ezt nem fogom megadni a babámnak. Eleinte nem volt ilyen bűntudatom, de minél több idő telik el, annál többen magyarázzák nekem, hogy milyen sz-r anya vagyok már most is, és hogy nem vagyok normális, amiért így döntöttem.
Ti mit tennétek a helyemben? Szerintetek is elítélendő ez? Tényleg rossz anya vagyok már most? Cserben hagytam a fiam már most?
31hkm
válasza:1. Ezen szerintem sok nő átesik, nekem is rettenetesen furcsa volt eleinte, de pár nap alatt átálltam, sőt, a gyermekágyas hetek után a kettő párhuzamosan is működött, simán tudtam délután szoptatni, éjjel pedig egy másik szituációban elengedni magam.
2. Egyáltalán nem garancia a szoptatás arra, hogy megereszkedik a melled vagy csak simán kevésbé lesz esztétikus. Igaz, én csak fél évig szoptattam, de kb jobb melleim vannak, mint előtte. Egy centivel sem kerültek lejjebb, méretük, alakjuk is ugyanolyan.
3. Erre nem tudok mit mondani, remélem megfelelő szakemberekhez jársz, és nem lesz probléma a többsíkú mentális problémád és a gyereknevelés, mindenesetre ha gyógyszert kell szedned, és emellett nem szoptathatsz, akkor ez patthelyzet. Inkább tápszer és kordában tartott betegség, mint szoptatás gyógyszermentesen.
4. Nekem speciel nem volt egyszerű a szoptatás, ez egyénenként változó.
válasza: válasza:Ha te magad bűntudattal éled meg, akkor az önmagában ront a lelkiállapotodon is. Biztos nincs olyan gyógyszer, amivel ki lehetne váltani a mostaniakat, és szoptathatnál mellettük? Már nem egy kismamától hallottam, hogy hosszas utánajárással, de tudott olyan gyógyszert felíratni, ami mellett tudott szoptatni a betegsége ellenére, csak sok orvos egyszerűen lusta utánajárni.
A melleid megereszkedése nem ezen múlik. Nekem egy-két apró csík lett a mellemen, de mind a terhesség alatt, a szoptatás semmit nem változtatott rajtuk már. Azt írod, előtejed is van, így gyanítom, így is változott a melled mérete, lehet, hogy a bőr is megnyúlt picit, csak még nem látszik, mert duzzadtak a tejmirigyek, de ez már nem lesz rosszabb szoptatással sem.
Az 1. pontra meg annyit, hogy hidd el, el fogsz tőle vonatkoztatni, amint megszületik a kicsi. Én úgy tudnám leírni az első hetek érzését, mintha hozzám nőtt volna, és valamiféle ösztön hajtott, hogy dédelgessem, életben tartsam, tápláljam. Amint a kicsi egyre önállóbb, ez az érzés is tompul, de az első hetekben nálam nagyon erős volt. Ahogy először mellre tettem, ez volt a világ legtermészetesebb dolga, pedig én sem tudtam a szülés előtt elképzelni a szoptatást. Szerintem szinte mindenki így van ezzel. :)
válasza: válasza:"régen nem volt, de egyre többen mondják, hogy milyen rossz anya vagyok már most..."
Nem kell ezt neked senki orrára kötni,elég ha az orvos meg a védőnő tudja.Aki meg lenéz emiatt,azt gyorsan töröld a barátaid listájáról.
válasza:1: Azon a lukon jön ki a gyerek, ahol készült, azzal a kezeddel fogod simogatni, amivel egyéb férfi testájakhoz is hozzányúlsz :D!
2: Nem híztam sokat (6 kilót az eredeti 55 kilómhoz és 170 centimhez), bomba alakom van most is, a kórházból már a versenysúlyommal jöttem haza!
3: Az egyik hsz-ban írod, hogy sokaknál van ilyen....hát amit itt felsoroltál az így együtt már nem gyenge!
4: 1 évig szoptattam, soha nem kellett nyilvánosan, pedig mi aztán a nem ültünk otthon soha a babával.. A tápszert pedig frissen szokás elkészíteni! :)
Mivel gyógyszert kell szedned nem gáz, sőőőt, viszont a szerintem a felfogásod egyéb területeken problémás...
válasza: válasza:Respect, hogy ennyi "agybajjal" be mered vállalni - aki szerint pedig s.zranya vagy, hajtsd el a fenébe!
Nekem "csak" szorongás, testképzavar (bulimia, anorexia) és bipoláris zavar, ám nem fogok szülni. Köszönöm szépen, nem akarok egy életet tönkretenni.
válasza:Utolsó, ennek a destruktív válasznak az égvilágon semmi értelme nem volt. Jobban érzed legalább tőle magad?
Szegény kérdező így is tele van kételyekkel, muszáj volt idefröcsögnöd ezt az utolsó mondatodat?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!