Első babámat várom, annyi mindent olvastam már a neten, de erre nem találtam választ, remélem itt segit valaki?

Szabad tudnom, hogy miért csinálsz ebből bűntudatot? Van aki tud szoptatni, van aki nem..., ettől nem lesz senki jobb anya, de rosszabb sem...

Az, hogy a következő 18-20 évben mennyit játszik, mesét olvasol, kirándulsz, beszélgetsz vele, na azon már sok minden múlik...

Próbáld meg igy felfogni....

Kedves 22-es!

Köszönöm a támogatásod, de én ebből 2 gyerek és 2 periódusnyi, sikertelen szoptatási kísérlet után már nem csinálok bűntudatot, csak tudod ott lehet a legnagyobbat belerúgni valakibe, ahol fáj és engem most azok a válaszolók idegesítettek fel, akik a kérdezőt is! Ő megkérdezte, hogy a biztonság kedvéért, hogy készüljön, erre jött a válasz, miért akarsz cumisüveget, nem akarsz szoptatni? És még meg sincs a baba, de már idegesítik csak, azért mert minden eshetőségre fel akar készülni? Zavart, hogy kritizálják a felelősségtudatát, egy olyan ponton, ami nagyon tud fájni! Mert tudom, hogy tud! Én már túltettem magam rajta és tudom, hogy attól még jó anya vagyok (és nem elégszem meg a jóval, mindig törekszem a jobbra), de nem biztos, hogy egy várandós anyukát ilyenekkel kellene stresszelni, aggódik magától is eleget! Csak ezek az emberek nem gondolnak bele ebbe!

A 22-es vagyok, és hidd el, próbállak érteni, mert én bár tudtam szoptatni, nem érzem akkora tragédiának, ha valaki nem tud. Én sem tudok mást javasolni a kérdezőnek, hogy most nézzen szét, milyen márka mellett teszi le a voksát, aztán max. 1-et vegyen, mert tényleg nem biztos, hogy kell.

Különben pedig, igen vannak jövendőbeli anyukák, akik itt gyk-n még meg sem született a gyerekük, vagy teherbe sem estek, de megírják, hogy ők nem akarnak szoptatni....ezzel sincs gondom, nyilván egy jó dolog a babának, egy különleges kapcsolat, és ha csak egy rövid ideig is, de érdemes kipróbálni, de nem múlik rajta semmi.

De csak azért, hogy lásd, nem kell ennyire frusztráltnak lenni, nekem is megvan a magam nehezen feldolgozható pszichés problémája:

A 4 fiamból 3-át császárral szültem (a 2.-at nem). Meggyőződésem, hogy meg tudtam volna szülni őket, de beleestem ebben a "császározzunk, agyba-főbe divathullámba". Ráadásul az elsőt 20 évesen azért, mert bementem egy rutin vizsgálatra a 38. héten, és olyan fájdalmasan megvizsgált az orvos, hogy elájultam. Ezek utan leesett a vérnyomásom, nyilván a baba szívverése is leesett, és gyorsan kivették belőlem a gyereket. Ráadásul hosszanti vágást csinált kapcsokkal (undorító volt) amit senkinek az egész osztályon nem csináltak, pedig 5-en feküdtünk egy szobában császárosok. Nagyon hosszú ideig fájt, hogy ez volt a szülessem, és hallani nem akartam róla, amikor felidézték a szüleim a gyerek születésnapján, hogy hogyan zajlott az egész, pedig ők azért mesélték, mert örültek az unokának. Egy kudarcnak éltem meg, mint te a szoptatást. A második fiamat 3 évvel később meg tudtam szülni. A harmadik fiamnál nagyon sok év kimaradt, és közölte velem az orvos, hogy "idén leszel 40 éves, meg volt is már császárod! Le tudom papírozni, menjünk a műtőbe, aztán legyünk túl rajta!" Mondtam neki, hogy kizárt, én 19 éve szültem császárral, és azóta szültem már hüvelyi úton is, nem akarom... Aztán csak neki lett igaza, mert lassan tágultam, állandóan riogatott minket, hogy mi lesz, ha a gyerek szivhangja lassul, aztán végül beleegyeztem, de nem voltam meggyőzve, hogy muszáj, csak éjszaka a volt, aludni akart már..., igy a 4. fiam programozott császáros lett.

Szóval nekem ez volt a kudarc az életemben gyermekvállalással kapcsolatban, de örülök, hogy egészségesek.

Viszont engem is ki tudnak idegelni a nők, akik itt a gyk-n nem is szültek még, de már érdeklődnek, hogy hogy tudnák elintézni, hogy ok nélkül meg császározzák őket! Brrrr