Miért ellenszenves sokaknak az lll-munkája?

te már szakértő vagy...

szerintem az lehet a baj, hogy sokan kimerülnek a terhesség utolsó heteiben, a szülésben, és akkor minden átmenet nélkül itt az újabb nehézség: a szoptatás. Aztán ha nem kapnak szakszerű segítséget, akkor feladják és egyszerűbb bekeverni a tápszert... ettől viszont bűntudatuk lesz, ezért aztán harapnak mindenre, ami szoptatás...

most persze le lehet pontozni, meg el lehet küldeni a búsba, de ez így van. Nem mondom, hogy mindenki ezt csinálja, de sokan. Mert szerintem szoptatni az anyák 99%-a tud, vagy tudna ha a problémáival szakemberhez fordulna. Ehhez képest jó, ha az anyák fele szoptat, mert segítség helyett a kezükbe nyomják a tápszert... nekem ez a véleményem.

Sziasztok! Valószínűleg én még jobban le leszek pontozva, mint az első válaszoló. Nekem az a véleményem, hogy a szülés előtt kellene a kismamáknak felvilágosítást tartani arról, hogy bár természetes a szoptatás, mégsem olyan egyszerű az. Főleg első babás anyukákra gondolok. A LLL nagyon hasznos és nagyon szükséges dolog, de sajnos sokan rosszul állnak a témához, mert talán félnek, hogy letámadják őket, lenézik...stb. Pedig az egész nem erről szól.

Mondom ezt úgy, hogy én sem tudtam szoptatni a kislányomat. Azóta rájöttem, hogy a tapasztalatlanságom, tudatlanságom és az ebből fakadó stressz okozta a problémát. Ostoba módon nem kértem segítséget, mert féltem, azt mondják "még szoptatni sem tud". Ebből kifolyólag a kislányom itta meg a levét. Ez van, ezen változtatni már nem tudok, bármennyire is szeretnék.

Elnézést minden olyan anyukától, aki esetleg igazságtalannak érzi, amit írtam, akinek nem inge ne vegye magára.Minden jót, szép napot mindenkinek!

Én is a szülés előtti alapos felvilágosításra helyezném a hangsúlyt. Ha terhesen nem bújtam volna mindenféle szakirodalmat, könyveket, honlapokat, szoptatási tanácsadós fórumokat, akkor egészen biztos, hogy az én első babám is tápszeres lett volna. Terhesség előtt nem is foglalkoztatott ez a kérdés. Majd szoptatom. Ha meg nem, akkor van tápszer, nem hal éhen. Aztán elkezdtem művelődni, és rengeteg hasznos infóval gazdagodtam. Pl. hogy a szoptatás nem csak annyi, hogy odateszem a babát cicire és kész, hanem nem mindegy, milyen szögben teszem, hogy simul hozzám, hogy kapja be a bimbót. Azzal sem voltam tisztában, hogy mi az az első tej és hátsó tej, mi a különbség, melyik miért fontos....hogy a tej szoptatás KÖZBEN termelődik, nem pedig úgy működik, mint egy tejeszacskó, amit kiürít a baba, majd én két szoptatás közt teletöltöm, ha meg nem, akkor nincs tejem, és jöhet a tápszer....meg úgy egyáltalán.... Nekem a Szoptatás c. könyv adott nagyon sok segítséget (azt hiszem, ez is a lll kiadványa.)

Amikor emgszületett a kislányom, azt hittem, mindent jól csinálok. Mégse gyarapodott megfelelően, az 5. héten pl. egy grammot sem. A gyerekorvos, mikor megmondtam neki, hogy ugyanannyi kiló a babám, mint előző héten, már vette is elő a receptet, tollat, és kezdte felírni a tápszert. Aztán pedig elkerekedett szemekkel teljesen hülyének nézett, mikor azt mondtam, hogy ne írja még fel, hadd próbálkozzam. Azt mondta, azért csak felírja, legyen itthon a biztonság kedvéért. Bevallom, kidobtam a receptet. Mert magamat ismerve, a következő kudarcélmény után egészen biztosan kiváltottam volna, és elkezdtem volna adni, mert ez lett volna a könnyebbik út.

Így viszont szoptattam-fejtem-szoptattam-fejtem. Nem mondom, hogy könnyű időszak volt, de újra és újra elolvastam a Szoptatás könyvet, és nagyon sok erőt merítettem belőle. Nekem kimondottan jót tett azt olvasni, hogy a nők 99%-a tud szoptatni, mert ez erőt adott! Akkor én is tudok!!! Végül 6 hónapos koráig kizárólag anyatejes volt a babám, és összesen 27 hónapig szoptattam. A gyerekorvos utána nem győzött dicsérgetni, hogy milyen ügyes voltam, hogy nem adtam fel, ritkaság. Én meg csendben hallgattam, és nem mondtam, hogy mennyivel jobb lett volna, ha nem írja fel csípőből a tépszert, hanem biztat ő is egy kicsit!

Nekem is ők segítettek, így 3 hónapnyi időhöz kötött szoptatás (és rengeteg kínlódás) után átálltunk az igény szerintire, és már lassan 2 éve szopizunk.. pedig a babómnak komoly fizikai gondjai is voltak az elején.

Én is nagyra tartom a Liga munkáját, olyannyira, hogy hosszú távú tervem, hogy csatlakozzam hozzájuk munkatársként is.

Nem akarok személyes vitába bonyolódni, de két észrevételem lenne az egyik hsz-re:

Szerintem egyáltalán nem elrugaszkodott, amit állítanak, inkább úgy mondanám, hogy szenvedélyesen és magabiztosan kiállnak a saját igazuk mellett. Úgy gondolom, hogy ebben semmi kivetnivalót nem lehet találni, pláne, hogy amit állítanak, az tudományosan (anatómiailag-élettanilag, pszichológiailag, pedagógiailag stb.) igazolt és a gyakorlatban is sokszorosan bebizonyosodott. (Persze mindenkinek joga van kétkedni vagy nem elfogadni valamit.) De, a tanácsadók is emberek és bár nagy szaktudással és saját(!) gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, nem gondolhatnak ők sem mindig mindenre. A sikerhez elengedhetetlen az is, hogy a gondokkal küzdő anyuka is kész legyen a változtatásra, illetve kellő önismerettel és önkritikával rendelkezzen, minden fontos vagy kevésbé fontos részletet megosszon a tanácsadójával, még azt is, hogy ő maga esetleg mire gyanakszik stb. Lehet, hogy az adott tanácsadó is "hibázik" néha, amikor nem kérdez ki mindent töviről hegyire vagy nem jut eszébe az összes létező összefüggés-magyarázat (ugye erre ott azért az anyuka is!) - de ez minden más segítő hivatásnál is előfordulhat.